Izgalmas szobai páfrányok.

A páfrányok a virágosnövények megjelenése előtt egyedüli uralkodói voltak a földnek, őseik tanúi lehettek a dinoszauruszok felemelkedésének és bukásának. Utódaik ma is megtalálhatók szerte a bolygón, és néhány meleg égövi fajuk értékes dísze lett otthonainknak.
A páfrányok ősi életformák és spórákkal szaporodnak, így virággal sem rendelkeznek, ettől függetlenül egyáltalán nem unalmasak, sőt inkább nagyon is izgalmas növények. Habitusuk, megjelenésük igen változatos, levélzetük kifejezetten dekoratív.

A legnépszerűbb ezek közül a klasszikus Nephrolepis exaltata, a szobapáfrányként ismert növény, mely egyaránt elterjed Afrika, Ázsia és Amerika trópusi területein. Régóta kedvelt cserepes, melynek töve csoportosan nő, akár 90 cm hosszú világoszöld, jellegzetes szárnyalt, tipikus páfrányforma leveleket fejleszt. A nagyobb levelek ívesen elhajlók, ezért levél zuhatagjával nem csak virágtartó, de akasztós cserepek, ámpolnák ideális dísze lehet. Vékony indákon fiatal növényekéket fejleszt, amelyek hamar meggyökeresednek. Több kertészeti fajtája létezik melyek levelei különböző mértékben fodrosak. Nem csak az ilyen klasszikus páfrány levelű fajok vannak.

Közép-Amerikából, és a Karibi-szigetekről került hozzánk kúszó gyöktörzsével terjedő vénuszfodorka Adiantum tenerum. A mindössze 20 – 40 cm magas növénynek fekete hajszálvékony levélnyelén, a legfinomabb csipkét meghazudtoló finom, többszörösen szeldelt apró háromszög alakú levélkékre oszlanak.

Teljesen más megjelenése van a madárfészek páfránynak Asplenium nidus. Elég nagy területen megtalálhatóak a trópusi Kelet-Afrikától, Dél-Ázsián át egészen a Csendes-óceáni szigeteken Észak-Ausztriáig terjedtek el. Életmódjuk is eltérő, a sötét dzsungel talajáról felköltöztek a fák ágaira, úgynevezett epifiton növényekké váltak, kihasználva a lombok között átszűrődő fényt. Az egy métert meghaladó levelei teljen épszélűek, elhelyezkedésük szinte tölcsérszerű, lentről nézve madárfészeknek látszik.

Még elképesztőbb forma a szintén epifita életformájú, északkelet Ausztráliában élő szarvasagancs páfrány Platycerium bifurcatum. A nevét a jávorszarvas agancsához hasonló leveléről kapta, de van egy másik kerek levele is mely a gazdanövény ágára tapad. Ezek nem csak rögzítésre szolgálnak, hanem a régiek fölé újonnan kifejlődött tapadólevelek alatt beindul az elhaló levelek komposztálódása, humusz képződése, mely egyre több tápanyaggal látja el a folyamatosan gyarapódó szarvasagancs telepet. Egy ilyen nagyobb agancs gömb több kilót is elérhet. Sokszor a súlyt már nem bírva letörnek az ágak alattuk. Szobai körülmények között nem kell félni, nem növi ki a lakást. Nálunk is gyakran ágra rögzítve árulják, ilyenkor fokozottan figyelni kell gondozásukra, mert könnyebben kiszáradnak.

Egy másik páfrány az Ausztráliban, Óceániában honos korsópáfrány Davallia solida, mintha fantasy történet életre kelt növénye lenne, ahogy cserépéből valósággal kimászik szőrös póklábra emlékeztető felszínen kúszó gyöktörzsével. Ezekből a gyöktörzsekből fejleszti kemény, kb. 30 cm- es, kétszeresen szárnyas leveleit, idővel teljesen ellepve a tartóedényét. További lakásban tartható páfrány találhatunk még a kertészetek kínálatában érdemes felfedezni a saját ízlésünknek leginkább valót.
A páfrányok karakteres, de nem hivalkodó habitusukkal bármilyen stílusú lakásba illenek, legyen modern, minimál dizájn, elegáns nagypolgári, vagy esetleg romantikus vidéki vintage stílus ott a helyük. Igaz nem a legkönnyebb tartható növényeknek számítanak, odafigyelést, rendszeres gondozást igényelnek. Vegyük figyelembe, hogy a párás trópusokról származnak menetrendszerinti esőkkel ellátva, földjük soha ne száradjon ki teljesen, de vízben sem álljanak hosszabb ideig. Ne hideg csapvízzel locsoljuk, használjunk összegyűjtött esővizet, vagy öntözést megelőzve néhány napot hagyjuk állni egy kancsóban, hogy lágyulni tudjon a klór távozásával. Ezzel a szobahőmérsékletű vízzel többször párásítás céljából permetezhetjük, illetve cserepüket állíthatjuk vizes kavicsos tálcára is szintén e célból. Régen a népszerű, párás üvegfloráriumok, növényszekrények nélkülözhetetlen lakói voltak. Hazájukban fák ágain, sziklák repedéseiben élnek, lombok, szurdokok árnyékában. Szeretik a szórt fényt, télen közelebb kerülhetnek az ablakhoz, de nyáron semmiképpen ne érje őket tűző napsütés. Egyenletes hőmérsékletet kívánnak télen a 18-20 0C fokos helység ideális számukra, semmi esetre se tegyük fűtőtest közelébe őket. A száraz levegőtől a levelek barnulni kezdenek, és végül hullásukat okozzák, a legyengült növényeket pedig pajzstetvek támadják meg.  Átültetésükhöz „A” típusú vagy másnéven savanyú földet használjunk. Mivel gyakran korhadékokon élnek, laza legyen földjük, ne nyomkodjuk, tömörítsük meg ültetésnél. Szaporításuk spórával otthoni körülmények között gyakorlatilag lehetetlen, de a tavaszi átültetéskor sarjaik leválasztásával sikert érhetünk el.
Tipp: Beültetéseknél, növénytársításoknál remek szomszédjaik lehetnek a flamingó virágok, orchideák, broméliafélék, melyekkel hasonló az igényük.