Húsvét elmaradhatatlan dísze a barka.

A húsvét Jézus feltámadásának, és újjászületésbe vettet hit ígéretének ünnepe. Nem is lehetne jobb évszakban tartani, mint tavasszal mikor a természet hosszú dermedt tél után újjá ébred. A húsvét és hozzá tartózó hagyományok tele vannak élet örök körfogásának szimbólumaival, mint a tavaszi születésű bárány, az életet hordozó tojás és az abból kikelő pelyhes csibe. A tavaszi virágok sem maradhatnak el, az eddig hagymákba pihenő nárcisz és tulipán vagy az aranyvessző dúsan megrakott sárga virágú ágai. A húsvét növényei között mindenképpen dobogós helyet vívott ki magának egy apró ezüstösen szürke molyhos gyöngyökkel megrakott ág - a barka is.
Március elején még sokszor kemény támadásba lendül a tél, és gyakran fagyosak még az éjszakák, de a legenyhébb napokat is kihasználva szerte Európa mérsékelt területein pattanásnak indulnak a kecskefűz vagy barkafűz Salix caprea barkái.  Vadon rendszerint nyirkosabb, nedvesebb talajú élőhelyen találkozhatunk vele egy-egy korai séta alkalmával. Könnyen felismerhető a vesszőkön lombfakadás elött sorakozó kb. 2 cm-es nagy, szürkés tojásdad barkáiról melyek, mint egy kis puha pelyhes állatkák lennének, sorakoznak az ágakon. Növényélettani szempontból azonban sokkal érdekesebb, hogy ezek a murvákból képződött képletek ugyanazt a célt szolgálják, mint az emlősök szőrbundája, megvédi a fiatal virágokat az ilyenkor még oly gyakori hideggel szemben. Ezzel lehetőséget biztosítva a korai virágzásra és egyben az első igazán jó méhlegelőt terítve a méhek számára. A megpattant barka ágat sokan gyűjtik ilyenkor egy-egy séta alkalmával, akiknek viszont erre nincs alkalma bőséggel talál virágboltokban és a piacok árusainál kisebb-nagyobb kötegekben kínálva.

Tipp: A barkaágat víz nélküli száraz vázába tegyük, mert így tartósabbak lesznek. Ennek oka egyszerű a meleg lakásba bevitt és vízbe tett barkák gyorsan kinyílnak, és értéküket vesztik, viszont nedvesség nélkül megszáradnak az ágakon, így hosszú ideig díszei lehetnek az otthonunknak.

Már a húsvétot megelőzően virágvasárnap fontos liturgiai szerepe van a barkaszentelésnek. Katolikusok szertartás szerint ilyenkor Jézus Jeruzsálembe vonulásra emlékezve, - igaz pálmalevéllel üdvözölték a helyiek Jézus megérkezést és a déli népeknél mai is ezt használják a szertartásoknál – északabbra fekvő területeken pálmalevél hiányában más ágakat szentelnek meg a templomokban. Nálunk és a környékbeli népeknél a barkaágakat szentelik meg, melyet ezek után a hívek hazavihetnek. Régen mágikus erőt tulajdonítottak ennek a barkának, hitük szerint megóvta őket a bajtól, rontástól és más természeti károktól például a jégesőtől vagy a villámcsapástól.
Legyen vallási vagy világi oka, a barka népszerűsége töretlen és nemcsak a lakásban. Bár többnyire vizes élőhelyek növénye, de remekül érzi magát átlagos kerti talajon is, és nagy a csábítás, hogy kertünkbe is ültessünk belőle egyet. Azonban ne válasszuk a vad kecskefűzt, akármennyire is vonzó fiatal barkás vesszőivel, idővel 8 méter átmérőjű bokorrá fejlődik és kiszorít maga mellől minden más növényt. Bár a visszavágást jól tűri és ettől még erőteljesebb vesszőket nevel, előbb utóbb átlagos méretű kertet kinövi. A kereskedelemben kapható kertészti fajtája a csüngő ágú fűz Salix caprea ’Kilmarnock’ vagy gyakran tévesen ’Pendula’ néven kerül forgalmazásba. Ez a kis fa igazán soha nem növi ki a helyét, különböző 0,5 – 2 méter magasságba beoltott nemes részből, hozza leomló, csüngő vesszőit, igazi ékszere lehet a kertnek. Bármelyen magasat is választunk, tartsuk szem előtt, hogy az oltás magassága egyben a csüngő barka végső mérete is, felfelé már nem nő tovább, csak oldal irányba terjeszkedik kissé, ahogy friss hajtásaival mindig újabb lelógó ágakat nevel. Gondozása egyszerű, ültetés évében rendszeresen öntözzük, míg földlabdájával kellően begyökeresedik, de a víz utánpótlást később is meghálálja. A törzsről, vagyis az alanyról előtörő vad hajtásokat folyamatosan távolítsuk el. Legjobban a metszésre kell gondot fordítani, ennek hiányában ugyanis a rengeteg hajtást nevelő kis fa idővel összevissza ágú, gondozatlan, kócos frizurát fog viselni legyengült ágakkal. Ezért minden tavasszal az elvirágzás után a vezér ágakról a befele és keresztben nőt hajtásokat távolítsuk el, és az előző évi csüngő vesszőkét 3 – 4 rügyre vágjuk vissza. Legyünk bátrak a metszésnél, lehet drasztikusnak hat a beavatkozás, de tudni kell mindig az ezután kihajtó friss erős vesszőkön fognak sorakozni, a jövő tavaszi barkák.

Tipp: A frekventál helyre ültetett csüngő barka köré ültethetünk tavaszi hagymásokat vagy primulát, húsvétkor pedig színes tojásokat akaszthatunk rá tojásfát készítve belőle. Egy kis további húsvéti kreatív dekorációs ötleteknek csak a képzeletünk szab határt.

Lázas tavaszi készülődést, és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!

Bizarr szépségek.

Kép: Kew Garden. 

Ha virágillatról van szó elsősorban valami kellemes, parfümös aromára asszociálunk. Tarka virágok árasztotta illatra, melyek méhek és pillangók hadát vonzza, és terített asztallal mézédes nektárral csalogat valamennyi állatot mely a beporzásban segít őket. De a növényvilág olykor azonban ennél sokkal találékonyabb.

Szumátra, Borneó és Jáva trópusain él egy parazita növény, a rafflézia Rafflesia arnoldii amelynek 1 méternél is nagyobb átmérőjű virágjait féltőn, vigyázva turistáknak mutatgatják pár dollárért a helyiek. A világ nagy botanikus kertjeiben hosszú sorok állnak, hogy lássák a szintén Szumátráról származó 2 méternél is magasabb virágot, a Titánbuzogányt Amorphophallus titanium, mind ezt egy  hozzá méltó impozáns 50 kg-ot is meghaladó gumókból kifejlődve. A két növény rendszertanilag nincs közvetlen rokonságban egymással, és mégis azon kívül, hogy övék a bolygónk legnagyobb virágjai, még egy azonossággal rendelkeznek elképesztően erős dögszagot árasztanak.

Otthoni körülmények között nincs mód arra, hogy ezeket az óriásokat tartsuk, de van jó pár növény melyek hasonló képességekkel rendelkeznek, és ma is kedvelt dísznövényeink. Ilyen az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvendő titánbuzogány kistestvére a Kína déli részéről, Vietnamból származó, bizonytalan magyar nevű esernyőpálma vagy tigrispálma Amorphophallus konjac, bár igaz semmi köze a pálmákhoz a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozik. Magyar nevét a gumójából kihajtó egyetlen 1 méter magasra is megnövő, ernyőszerűen szétterülő, foltozott, nagyon dekoratív leveleiről kaphatta. Bár levele is rendkívül mutatós mégis azt megelőzően, a már nagyobb, idősebb gumókból előtörő virágja az igazi különlegessége.  Rendszerint júliusban mintegy 60 centiméteres száron hozza közzel 40 centiméteres torzsavirágzatát melyet lilásbordó fellevél vesz körül. Amint kivirágzik, messziről érezhetjük rendkívül kellemetlen dögszagát. Hozzá hasonló a család másik ilyen kedvence, a csodagumó Sauromatum vernosum Himalájától Afrikáig elterjedt növény. A csoda jelzőt azzal érdemelte ki, hogy tavasszal a föld nélkül csupasz gumóból is képes virágot fejleszteni. Nem e világinak tűnő virágját az átható szagon kívüli fokozza a torzsavirágzatnak háttérét szolgáló világossárga alapon sűrűn barnán pettyes fellevele is.

Mindkét fajt elvirágzás után is tovább kell gondozni, hiszen ezután jelenek meg leveleik. Rendkívül könnyen tarthatók, legjobb szabadban, cserépben nevelni őket. Őszre eldobják leveleiket és visszahúzódnak, a gumókat száraz, fagymentes helyen teleltessük át, akár egy papírba becsomagolva.  A gumók kiszedésekor bőségesen találunk rajtuk sarjakat, melyeket leválasztva könnyen szaporítható mind két fajt.

Rendkívül érdekes, hogy a hagyományos illattal és nektárral csalogató virágok helyet ezek a növények a beporzást az elhullott állatok tetemét rendszeresen látogató rovarokra, főleg döglegyekre bízzák. Valamennyi ilyen dögszagot árasztó virág a tökéletes megtévesztés mestere, nem csak az “illat” anyag egyezik meg a bomló dög szagával, de színeiben is, textúrájában is nagyban hozzá járul a teljes illúzióhoz. A trükk annyira jól sikerül, hogy a legyek sokszor le is petéznek a virágra, és csak később éhhalálra ítélt lárvák szembesülnek a csalás tényével. A virágzás eme extrém formáját választó növényeknek pedig nem kell drága nektárt előállítani. A becsapott rovar beporzásért gyakorlatilag semmit sem kap cserébe, sőt néha utódai életével fizet hiszékenységért.

Más növénycsalád tagjai is élnek ezzel a taktikával. Afrika déli részének száraz, köves vidékről őshonosak a dögcsillagok. Négy élű 20 – 30 centiméteres szukkulens szártagjaikkal párnát képeznek. Régóta egyik igen kedvelt cserepes pozsgás növényeink közé tartoznak. A nyár második felében jelenek meg rajtuk, a kezdetben gömb alakú bimbókból, kinyíló 5 ágú tengeri csillagra emlékeztető virágjai. Színűk fajonként változó a Stapelia gigantea sárgás virágain bordó, rőt szőrökkel van felvértezve, vagy a hozzá hasonló, de tiszta bordó S. grandiflora a legismertebb ezek közül. 

Kisebb növésű rokon a tarka dögcsillag Orbea variegata mindössze 10 centiméter magas növő, sűrűn fejlődő, részben elfekvő hajtásaival melyek könnyen legyökeresedő, párnát alkot. Virágja 5-9 centiméteres, ötágú csillag alakú, színe rendkívül mutatós világossárga rajta sok apró sötétbarna folttal gazdagon díszítve.

Kedveltségük a bizarr szépségük mellett minden bizonnyal az egyszerű tarthatóságukon is múlik. Világos, de a tűző naptól azért védett helyet kedvelik, ha túl sok nap éri őket a zöld hajtásaik elszínesednek bordós, pirosas árnyalatot kapnak. Pozsgásak, tehát kevés vízre van szükségük, a túlöntözés halálos lehet számukra kiváltképp a téli 5 -10 C fokos teleltetési időszak alatt, ilyenkor az sem baj ha kissé össze ráncosodnak a sanyargatás miatt. Könnyen szaporíthatók letört szártagjainak gyökereztetésével hamar új növényt kapunk. Ültetéshez használjunk kaktuszokhoz is már bevált szemcsés folyami homokkal kevert földet.

Kétségtelen e dögszagot árasztó növények a természet lenyűgöző csodái, és ezért, mint igazi különlegességek az erőteljes szaguk ellenére is kedveltek valamennyi növénybarát között.