Illatos nyári esték.

A forró egész napi kánikula után kellemes kiülni az este hűvösében a kertbe vagy a teraszra. Legyen az szabadban töltött éjszakába nyúló tartalmas beszélgetés koccintások kísértében, közös vacsora a családdal az egész napos rohanás után. Mind e nyári esték felejthetetlen emléke lesz. Néhány virág pedig mintha eredetileg is erre termett volna, illat felhővel vonja be ezeket az estéket.

Valamennyien ismerjük az este folyamán akár messziről hozzánk szálló hársak (Tilia cordata), ezüstfák (Eleagnus angustifolia) édes illatát, de ezek azért nappali virágoknak számítanak. A kúszó, csavarodó japán lonc (Lonicera japonica 'Halliana') fehérből sárgára váltó virágai is megállás nélkül ontják illatukat. Más növények az alkonyattal intenzívebbre kapcsolnak, mint a petúnia (Petunia x hybrida), fehér árnyliliom (Hosta plantaginea), naplemente után ezeknek erősebb az illatanyag kibocsátásuk.

Vannak igazi éjjeli műszakban nyílók, ezek napnyugtával bontják ki szirmaikat és a reggel, délelőtt folyamán be is záródnak. Az éjjel virágzó növények beporzását nappali rovarok - és főleg szorgos méhek hiányában-, a mi éghajlatunkon általában éjjeli lepkék, szenderek végzik, melegebb égöveken gyakran kisebb emlősök, denevérek segítségével történik. Az éjszakai életmódjukat tökéletesre fejlesztette az evolúció. Először is a virágok színe fehér vagy nagyon halvány árnyalatú, így azt a kevés fényt, amit a hold és a csillagok adnak legjobban  tudják visszaverni, ezzel  "világítva" a sötétben. A másik tájékozódási pont ezen állatok számára a messziről érezhető és csalogató illatanyag, mely kilométerekről hívogatja a beporzást végző állatokat. Ezt a képességüket élvezhetjük mi is az esti óráktól.

Talán a legismertebb már nagyszüleink által is előszeretettel vettet egynyári, a nevében is beszédes estike (Matthiola longipetala). A mindössze 30 centiméter magas szürkés lombozatú növénynek sötétedéskor nyílnak ki virágai. Bár a mindössze 2 cm-es halványlila virágok nem igazán különlegesek, de az egész kertet betöltő rendkívül édes illata miatt régóta népszerű. Egy-egy vetés ugyan pár hét alatt elnyílik, de meghosszabbítható, ha folyamatosan több hullámban vetünk belőle, így mindig új virágzó egyedeket kapunk. 

Az estike nem egyedüli egynyári a virágágyban, mert a Dél-Amerikai eredetű díszdohány (Nicotiana alata) és a csodatölcsér (Mirabilis jalapa) színes tölcséreivel szintén akkor bontja szirmait mikor más kerti virág nyugovóra tér. 

A rendkívül mérgező gyomnövény a csattanó maszlag rokona az indián maszlag (Datura inoxia).  Közép- Amerikából származik. Egy méter magas és körülbelül két méter széles szürkészöld lombozatú növény a nyár második felétől hozza kissé felálló, illatos, fehér tölcsér virágait. Valamennyi egynyárit magvetéssel könnyen szaporíthatjuk.

A maszlagokkal közeli rokonok a melegebb Dél-Amerikából idekerült angyaltrombita (Brugmansia) nemzetségbe tartozó fajok és hibridjei. Fagyérzékeny növények, dézsában vagy kertben kiültetve érdemes tartani. Hazájukban fásodó száraival elérheti akár a 10 méteres magasságot is, nálunk 2- 3 méteresre nőnek, szélvédett, félárnyékos helyet szeretnek, a rendszeres öntözés meghálálják. A nyár második felétől egészen a fagyokig tömegével hozza rendkívül nagy, 20 centiméteres, csüngő "trombita" formájú virágjait, ezek színe lehet fehér, rózsaszín, sárga vagy narancs. Illatuk rendkívül intenzív, aki egyszer találkozik velük garantáltan rabjukká válik. Az angyaltrombitát télre visszavágva fagymentes helyen kell teleltetni, ilyenkor leveleit is elveszti, de tavasztól újra kihajt. Szaporítása egyszerű virágtalan hajtásai vízben könnyen meggyökeresednek. A következő évek nagy kedvence lehet a szintén dézsában tartható, Karibi származású éjjeli jázmin (Cestrum nocturnum), bár a valódi jázminokhoz semmi köze, 2 - 3 méteres örökzöld bokrán késő őszig folyamatosan hozza csak éjjel illatos virágait.

Napimádó kaktuszok közül jó néhány szintén az éjszakára bízza virágai beporzását. Talán a legismertebb ezek közül a sünkaktuszok, a fehér virágú (Echinopsis eyriesii) és a rózsaszínes (E. oxygona), régen talán minden vidéki ház udvarán, ablakpárkányán megtalálhatóak voltak. Népszerűségük a könnyen tarthatóság mellett a sarjakkal történő egyszerű szaporításban rejlett, és még valamiben. A heteken át fejlődő 20 cm hosszú bimbókból 10 - 12 cm átmérőjű csodálatos parfümös illatot árasztó kelyhek lesznek. Mindez egyetlen éjszakára szól, este kinyílik a virág és reggel már kókadtan, hervadtan csüng a kaktuszon. Az éjjel nyíló szúrós szépségek közül mindenképpen meg kell említeni Amerika trópusairól származó éjkirálynőjének (Selenicereus grandiflorus) méltán nevezett kaktuszt. A félig fákon élő kúszónövény tám rendszert igényel, gondozása egészen eltér a többi megszokott sivatagi társaitól. Illatos virágai viszont igazán elképesztőek. 30 cm hosszúak és 20 cm átmérőjűek, aranybarnás külső szirmai befelé fokozatosan mennek át hófehérbe. Az éjszaka nyíló kaktuszokat érdemes tartani, bár rövid életű virágjaik vannak, nyíláskor mégis ünnepet szolgáltatnak arra, hogy kint töltsük esténket a szabadba és minden érzékszervünkkel élvezzük, csodáljuk őket.

Tipp: Az este illatozó illetve éjjel nyíló növényeket érdemes olyan helyre telepíteni ahol ez idő tájt tartózkodunk. Járdák mellé, teraszra vagy annak közelébe, hálószoba ablaka alá, mert ha esténként kitárjuk szellőztetni, egyúttal illatokat csempészhetünk a lakásba.