Izgalmas szobai páfrányok.

A páfrányok a virágosnövények megjelenése előtt egyedüli uralkodói voltak a földnek, őseik tanúi lehettek a dinoszauruszok felemelkedésének és bukásának. Utódaik ma is megtalálhatók szerte a bolygón, és néhány meleg égövi fajuk értékes dísze lett otthonainknak.
A páfrányok ősi életformák és spórákkal szaporodnak, így virággal sem rendelkeznek, ettől függetlenül egyáltalán nem unalmasak, sőt inkább nagyon is izgalmas növények. Habitusuk, megjelenésük igen változatos, levélzetük kifejezetten dekoratív.

A legnépszerűbb ezek közül a klasszikus Nephrolepis exaltata, a szobapáfrányként ismert növény, mely egyaránt elterjed Afrika, Ázsia és Amerika trópusi területein. Régóta kedvelt cserepes, melynek töve csoportosan nő, akár 90 cm hosszú világoszöld, jellegzetes szárnyalt, tipikus páfrányforma leveleket fejleszt. A nagyobb levelek ívesen elhajlók, ezért levél zuhatagjával nem csak virágtartó, de akasztós cserepek, ámpolnák ideális dísze lehet. Vékony indákon fiatal növényekéket fejleszt, amelyek hamar meggyökeresednek. Több kertészeti fajtája létezik melyek levelei különböző mértékben fodrosak. Nem csak az ilyen klasszikus páfrány levelű fajok vannak.

Közép-Amerikából, és a Karibi-szigetekről került hozzánk kúszó gyöktörzsével terjedő vénuszfodorka Adiantum tenerum. A mindössze 20 – 40 cm magas növénynek fekete hajszálvékony levélnyelén, a legfinomabb csipkét meghazudtoló finom, többszörösen szeldelt apró háromszög alakú levélkékre oszlanak.

Teljesen más megjelenése van a madárfészek páfránynak Asplenium nidus. Elég nagy területen megtalálhatóak a trópusi Kelet-Afrikától, Dél-Ázsián át egészen a Csendes-óceáni szigeteken Észak-Ausztriáig terjedtek el. Életmódjuk is eltérő, a sötét dzsungel talajáról felköltöztek a fák ágaira, úgynevezett epifiton növényekké váltak, kihasználva a lombok között átszűrődő fényt. Az egy métert meghaladó levelei teljen épszélűek, elhelyezkedésük szinte tölcsérszerű, lentről nézve madárfészeknek látszik.

Még elképesztőbb forma a szintén epifita életformájú, északkelet Ausztráliában élő szarvasagancs páfrány Platycerium bifurcatum. A nevét a jávorszarvas agancsához hasonló leveléről kapta, de van egy másik kerek levele is mely a gazdanövény ágára tapad. Ezek nem csak rögzítésre szolgálnak, hanem a régiek fölé újonnan kifejlődött tapadólevelek alatt beindul az elhaló levelek komposztálódása, humusz képződése, mely egyre több tápanyaggal látja el a folyamatosan gyarapódó szarvasagancs telepet. Egy ilyen nagyobb agancs gömb több kilót is elérhet. Sokszor a súlyt már nem bírva letörnek az ágak alattuk. Szobai körülmények között nem kell félni, nem növi ki a lakást. Nálunk is gyakran ágra rögzítve árulják, ilyenkor fokozottan figyelni kell gondozásukra, mert könnyebben kiszáradnak.

Egy másik páfrány az Ausztráliban, Óceániában honos korsópáfrány Davallia solida, mintha fantasy történet életre kelt növénye lenne, ahogy cserépéből valósággal kimászik szőrös póklábra emlékeztető felszínen kúszó gyöktörzsével. Ezekből a gyöktörzsekből fejleszti kemény, kb. 30 cm- es, kétszeresen szárnyas leveleit, idővel teljesen ellepve a tartóedényét. További lakásban tartható páfrány találhatunk még a kertészetek kínálatában érdemes felfedezni a saját ízlésünknek leginkább valót.
A páfrányok karakteres, de nem hivalkodó habitusukkal bármilyen stílusú lakásba illenek, legyen modern, minimál dizájn, elegáns nagypolgári, vagy esetleg romantikus vidéki vintage stílus ott a helyük. Igaz nem a legkönnyebb tartható növényeknek számítanak, odafigyelést, rendszeres gondozást igényelnek. Vegyük figyelembe, hogy a párás trópusokról származnak menetrendszerinti esőkkel ellátva, földjük soha ne száradjon ki teljesen, de vízben sem álljanak hosszabb ideig. Ne hideg csapvízzel locsoljuk, használjunk összegyűjtött esővizet, vagy öntözést megelőzve néhány napot hagyjuk állni egy kancsóban, hogy lágyulni tudjon a klór távozásával. Ezzel a szobahőmérsékletű vízzel többször párásítás céljából permetezhetjük, illetve cserepüket állíthatjuk vizes kavicsos tálcára is szintén e célból. Régen a népszerű, párás üvegfloráriumok, növényszekrények nélkülözhetetlen lakói voltak. Hazájukban fák ágain, sziklák repedéseiben élnek, lombok, szurdokok árnyékában. Szeretik a szórt fényt, télen közelebb kerülhetnek az ablakhoz, de nyáron semmiképpen ne érje őket tűző napsütés. Egyenletes hőmérsékletet kívánnak télen a 18-20 0C fokos helység ideális számukra, semmi esetre se tegyük fűtőtest közelébe őket. A száraz levegőtől a levelek barnulni kezdenek, és végül hullásukat okozzák, a legyengült növényeket pedig pajzstetvek támadják meg.  Átültetésükhöz „A” típusú vagy másnéven savanyú földet használjunk. Mivel gyakran korhadékokon élnek, laza legyen földjük, ne nyomkodjuk, tömörítsük meg ültetésnél. Szaporításuk spórával otthoni körülmények között gyakorlatilag lehetetlen, de a tavaszi átültetéskor sarjaik leválasztásával sikert érhetünk el.
Tipp: Beültetéseknél, növénytársításoknál remek szomszédjaik lehetnek a flamingó virágok, orchideák, broméliafélék, melyekkel hasonló az igényük.

Virágzuhatagok balkonra.

Május a balkonnövények ültetésének ideje, ilyenkor muskátlik és más egynyári palánták kerülnek erkély- és ablakládákba, függőcserepekbe. Ismerjünk meg ezek közül 6 kedvelt virágzó csüngő egynyárit.

Már az is kész csoda, hogy pár marék földbe gyökerező, erkélykorláton, ablakpárkányon szélnek, esőnek vagy éppen perzselő napnak kitett növények egész szezonban bőséggel ontják virágaikat. Valamennyi forró égövi, szubtrópusi területekről származik, innen a nagy meleg igény. Az óriási és kereslet miatt évről évre egyre nő a választék, a kertészetek új fajokat vonnak termesztésbe, ezekből további szebbnél-szebb fajtákat nemesítenek. Válogathatunk belőlük kedvünkre, hogy aztán igazi virágfátyolba gyönyörködhessünk egészen őszig. Remek megoldás lehet, ha ezeket az egynyári palántákat muskátlik kiegészítőjeként ültetjük, de gazdag, színes kompozíciókat állíthatunk össze önmagukban is.

 A balkonnövényeket már sokszor februárban elvetik a kertészetekben, hogy májusra, az ültetésre már virágos állapotban kerüljenek a helyükre. A balkonnövények igényei közel azonosak, valamennyit ültethetjük jó minőségű általános vagy balkonvirágföldbe, öntözésük legyen egyenletes, ne álljanak pangó vízben, de a teljes kiszáradást is kerüljük. Ahhoz, hogy kiegyenlített virágzást kapjunk egész időszakban elengedhetetlen a tápanyag utánpótlás, rendszeresen tápoldatozzuk, vagy kapható még a kereskedelemben egyszezon alatt fokozatosan kioldódó drazsé vagy táprúd is. Növénybeültetésnél érdemes figyelembe venni, hogy mennyi napsütést kapnak, és nem csak fa árnyékra gondoljunk, egy épület minden oldalán a napjárását követve más fény és hőmérsékleti viszonyok uralkodnak. Egyértelműen a déli oldal kapja a legtöbb napot és meleget, míg egy keleti oldal csak a délelőtti kellemes langymeleget, a nyugati oldalnak a délutáni forró nap jut estig, és az északi pedig egyenletes napnélküli szórt fényben részesül.

Futó lobéliának (Lobelia erinus) Dél-Afrikából, Fokfödről származik őse, nemesített kertészeti fajtai égszínkék, lila, vagy esetleg fehér virágúak lehetnek. Az elterülő, csüngő 'Pendula' fajtai sűrű hajtásaikkal, leveleivel szinte teljesen eltakarják ültető edényüket, rajta tömegesen megjelenő virágaival igazi párnát képeznek. Szeretik a napos, félárnyékos helyet, amennyiben nyáron megcsúnyulnának, vágjuk vissza és új hatásaikkal újra megfiatalodnak.

Balkon aranya (Bidens ferulifolia) Arizonában, Mexikóban őshonos, nevére méltán rászolgált ragyogó sárga virágjaival igazán élnek hatású növény. Hosszú hajtásaival virágfátylat terít szét a ládában vagy ampolnában, jó társa más növényeknek például piros muskátlival vagy verbénaval együtt ültetve verhetetlen látvány, sötétkék lobéliával még jobban kiemelhetjük virágjai színét. Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, nyáron tűző napon nagyobb a vízigénye, ilyenkor figyeljünk az öntözésre. Bár kaphatóak kompaktabb növekedési fajtái is, ha hosszúra nyúlna csípjük vissza nyugodtan.

Amerika félsivatagos részéről ered a futó porcsinrózsa (Portulaca umbraticola). Jó választás azoknak, akik nem tudják rendszeresen öntözni balkonládájukat, kifejezetten napra való és szárazság tűrő, pozsgás levelű növény, szívóssága a jól ismert kerti porcsinrózsával megegyező. Virágja is hasonló hozzá, selymes szirmú kelyhei sárga, narancs, kárminvörös, fehér és lilás árnyalatban játszanak, késő délután vagy borult időben összecsukódnak.

Hópehely vagy Bacopa (Sutera cordata) Eredetileg Dél-Amerikából származik, de az utóbbi években hamar kedvelt lett a balkonkertészek között. Apró üde zöld, kerek fogazott lombozatára tényleg mintha futó hófelleg szórta volna a hópihéket. Fehér színű virágjának ma már rózsaszín és lila változatai is léteznek. Nem igényel különösebb gondozást, de nyáron a délutáni erős nap már ne érje, mert virágjait veszti, és túlzott kiszáradásra is hasonlóan viselkedik.

Csüngő verbéna (Verbena x hybrida) több, föleg dél-amerikai faj kereszteződésével számos kertészeti fajtát hoztak létre. Elfekvő hajtásvégeken kissé felemelkedve hozza tömött ernyőszerű virágzatát. Folyamatosan nyílnak lila, bordó, piros, rózsaszín, fehér színekben, de gyakoriak a tarkák is. Napos helyet igényelnek, a pangó vizet nem szeretik bár az öntözésre figyelni kell,  mert a túl száraz körülmények között legyengült verbénát kártevők támadják meg.

Ausztrálszázszorszép (Brachycome sp.) fajok Ausztráliában honosak, számos keresztezett fajtája létezik. Rendkívül tetszetős növény, levélkéi finoman szeldeltek, sűrű lombján elképesztő intenzitással jelennek meg kis égszínkék, ibolyalila, rózsaszín margarétaszerű virágjai. Igen hálás növény, napos helyet válasszuk számára egyenletes öntözéssel ellátva.

Dél Amerika trópusi területein élnek ősei a kerti petuniáknak (Petunia x hybrida) futó változatai közül a 'Surfinia' sorozata nem kétséges a csüngő növények királynői, a legkedveltebb balkonnövények a muskátli mellett. Illatos tölcséres virágkehyeit ma már minden szín minden árnyalatában termesztik, továbbá lehet csíkos, vagy foltos, fodros szélű, egyszerű, vagy telt és a nemesítők évről évre újabb fajtákkal állnak elő. Napos helyet szeret, amennyiben lehetséges alulról locsoljuk, mert szirmai nem szeretik, ha vizesek lesznek, valamint hogy virág intenzitása ne csökkenjen, folyamatosan távolítsuk el az elhervadt virágokat.

Apró virágú petunia (Calibrachoa x hybrida) kertészeti fajták szintén Dél-Amerikai ősökkel rendelkezik akárcsak a közeli rokona a Petunia, sokáig ide is sorolták őket. Gyönyörűek a 'Million Bells' fajta csoport sok színben létező apró harangjai. Napos, félárnyékos helyet kedvel, hosszúra nyúlt hajtásait csípjük vissza, ezzel bővebb virágzásra sarkalljuk.

Tipp: Bár vonzó a sok színes virág egy balkonládába három egymással harmonizáló vagy éppen kontrasztos színnél többet ne ültessünk. A nagyon tarka beültetés inkább zavaró mint szép. Amennyiben soknak találjuk a virágok mennyiségét, lazításnak ültessünk szintén ampolnásként ismert zöldnövényt. Ilyen a kakassarkanytú vagy valaki szúnyogűzőnek ismeri (Plectranthus forsteri) kifejezetten szép a fehér szélű változata a 'Marginatus', vagy az ezüstös lombú kereklevelű szalmagyopárt (Helichrysum petiolare).