Mezők virágai: Búzavirágok, pipacsok, szarkalábak.

Ez a három virág elmaradhatatlan része a kora nyári vidék tájképének Magyarország szerte, kékekkel, pirosakkal pettyegetett búzatáblák, mezők, árokpartok melegséggel töltik el a szemlélőt. A látványt magunkkal vinnénk rosszabb napokra, így rögtön fényképezőgép után nyúlunk, a tehetségesek pedig ecsetet és vásznat ragadnak, hogy megörökítsék a színes rétek varázsát. Akinek pedig kertje van, rögtön adódik az ötlet, miért ne vinne haza egy darabkát a nyári mezők hangulatából.

A selymes, légiesen könnyed piros pipacs Papaver rhoeas virágaival, az égszínkék fejű búzavirág Centaurea cyanus, valamint a szerény kis sarkantyús mélykék mezei szarkaláb Consolida regalis egyszerre virulnak, ettől lesz ilyen pazar a táj látványa. Az igazság azonban mindig egy kicsit árnyaltabb, mert amit mi gyönyörű virágos földeknek láttunk, az a mezőgazdaságnak átkot jelentő közönséges gyomnövényeknek számítanak. A gazdák folyamatos harcot vívnak  ezekkel a gyomokkal a termés megvédése miatt. Természetesen ezek a növények egy díszkertben újra gondolva csodálatos színeket és formákat visznek. Ráadásul, ami hátrány a gyomnövények elleni harcban, előny a tartásukban, mint egynyári növények elképesztő mennyiségű magot érlelnek, így egyszer elvetve minden évben képesek újra kelni maguktól, akár a gyomok. Napos helyet kedvelnek, és amúgy teljesen igénytelenek, szárazságot ugyanúgy tűrik, akár a soványabb talajokkal ellátott kertrészeket. Ha magot szeretnék vetni, nem kell a mezőre menni magot szedni, szépségük miatt kertkultúrában számos hasonló fajuk és fajtájuk került termesztésbe, melyek színekben is gazdagabbak és virágzásuk is dekoratívabb. Kedvünkre keresgélhetünk a színes tasakos virágmagvak között a kereskedésekben, sőt ma már találhatunk kész vadvirág magkeveréket, melyben rendszerint megtaláljuk őket is. Néhányuk azonban önmagában is megállja a helyét, ilyen a nyári szarkaláb Consolida ajacis méteres magasságot is elérő virágfüzérivel vagy alacsonyabb, de dús teltvirágú úgynevezett „jácint virágú” sorozat szarkalábjai. Színskálájuk is változatos, a klasszikus kéken kívül  további fehér, rózsaszín és lila árnyalataiban is pompáznak. 

Akár csak az egy vagy kétnyáriként vethető búzavirág Centaurea cyanus, melyek hasonló színekben és árnyalatokban tárják ki jellegzetes fészkes virágzatukat. A mező legélénkebb virágjának a piros pipacsnak is vannak kerti változatai, melyek színekben eltérhetnek a már ismert piros ősöktől. További lehetőséget jelent a közönséges mák Papaver somniferum díszvirágú változatai, külön figyelmet érdemelnek a teltvirágú fajtai, úgynevezett peonia virágú fajták, de a két fajból keletkezett hibridek sem fognak csalódást okozni.

Tipp: Ha a rétek, mezők világát jobban szeretnénk megidézni, vetésnél a szimpla virágú fajtákat részesítjük előnybe a telt virágúakkal szembe. Kialakításnál törekedjünk a természetes társulások ültetésére használjunk különböző díszfüveket, fehér margarétákat, vagy akár kamillákat is, de kerülhet közéjük cickafark, iringó, szamárkenyér, bablevelű varjúháj, zsálya stb. mellyel fokozhatjuk az összhatást. Lessünk összeültetésre ötleteket a rétek tarka világából, több növénnyel izgalmas és változatos lesz tőlük a kert egész évben.

Aki nem csak egynyári növényeket szeretne, vagy éppen az évelőkért rajong, az is talál ezek fajtársaik között megfelelőt. Ilyen a keleti pipacs Papaver orientale mely szintén júniusban, méteres szárakon hatalmas skarlátpiros virágokat fejleszt. Az évelő pipacsok, mákok között ez a legismertebb faj, különböző kertészeti fajtáiban, változataiban válogathatunk. Virágjai, bimbói egyaránt látványosak, de nyár közepétől visszahúzódnak a talajszintje alá, így nem díszítenek egész évben. Az évelő búzavirágok vagy más néven imolák között is találunk igazi szépségeket. 

A kék búzavirágra leginkább a hegyi imola Centaurea montana hasonlít, a szürkészöld lándzsás levelei között kifejlődő kék virágzatával. A perzsa imola Centaurea dealbata finoman szárnyasan osztott levelein túl rózsaszín virágjaival is értékes. A kékeslilás búzavirághoz szokott szemnek egészen meglepő a sárga virágzatával kitűnő nagyfészkű imola Centaurea macrocephala. A szarkalábakat sokáig egy Delphinium nemzetségbe sorolták, csak később lettek önálló nemzetség a már ismertetett egynyári fajokat tartalmazó Consolida néven. Az évelő szarkalábak azonban önmaguk is hihetetlen népszerűségre tettek szert, a gondos és folyamatos nemesítéseknek hála változatai ma már Delphinium hibridekként kerülnek forgalomba. Fajtáktól függően egy vagy akár két méteres száron nyílnak jellegzetes sarkantyús virágjaik. Színeik is igen változatosak a kék, lila, rózsaszín, mályva, fehér minden árnyalatában megtalálható. Karakteres virágoszlopai  remekül beilleszthetők bármilyen stílusú kertbe, virágzásukkor odavonzzák a tekintet. Az itt bemutatott évelő fajok gyakoriak az évelőkkel foglalkozó kertészetekben, könnyen beszerezhetők. Magról és tőosztással egyaránt sikerrel szaporíthatjuk valamennyit, nem igényesek különösebben, de napos üde talajon lesznek a legszebbek.

Tipp: Ezeket az évelőket a keleti pipacs kivételével elvirágzás után egy alapos visszavágással egy újabb másodvirágzásra késztethetjük, termés érlelése helyet.