A forró egész napi kánikula után
kellemes kiülni az este hűvösében a kertbe vagy a teraszra. Legyen az szabadban
töltött éjszakába nyúló tartalmas beszélgetés koccintások kísértében, közös
vacsora a családdal az egész napos rohanás után. Mind e nyári esték
felejthetetlen emléke lesz. Néhány virág pedig mintha eredetileg is erre termett
volna, illat felhővel vonja be ezeket az estéket.
Valamennyien ismerjük az este
folyamán akár messziről hozzánk szálló hársak (Tilia cordata), ezüstfák (Eleagnus
angustifolia) édes illatát, de ezek azért nappali virágoknak számítanak. A
kúszó, csavarodó japán lonc (Lonicera
japonica 'Halliana') fehérből
sárgára váltó virágai is megállás nélkül ontják illatukat. Más növények az
alkonyattal intenzívebbre kapcsolnak, mint a petúnia (Petunia x hybrida), fehér árnyliliom (Hosta plantaginea), naplemente után ezeknek erősebb az illatanyag
kibocsátásuk.
Vannak igazi éjjeli műszakban nyílók,
ezek napnyugtával bontják ki szirmaikat és a reggel, délelőtt folyamán be is
záródnak. Az éjjel virágzó növények beporzását nappali rovarok - és főleg
szorgos méhek hiányában-, a mi éghajlatunkon általában éjjeli lepkék, szenderek
végzik, melegebb égöveken gyakran kisebb emlősök, denevérek segítségével
történik. Az éjszakai életmódjukat tökéletesre fejlesztette az evolúció. Először
is a virágok színe fehér vagy nagyon halvány árnyalatú, így azt a kevés fényt,
amit a hold és a csillagok adnak legjobban tudják visszaverni, ezzel "világítva" a sötétben. A másik
tájékozódási pont ezen állatok számára a messziről érezhető és csalogató
illatanyag, mely kilométerekről hívogatja a beporzást végző állatokat. Ezt a
képességüket élvezhetjük mi is az esti óráktól.
Talán a legismertebb már nagyszüleink
által is előszeretettel vettet egynyári, a nevében is beszédes estike (Matthiola longipetala). A mindössze 30
centiméter magas szürkés lombozatú növénynek sötétedéskor nyílnak ki virágai.
Bár a mindössze 2 cm-es halványlila virágok nem igazán különlegesek, de az
egész kertet betöltő rendkívül édes illata miatt régóta népszerű. Egy-egy vetés
ugyan pár hét alatt elnyílik, de meghosszabbítható, ha folyamatosan több
hullámban vetünk belőle, így mindig új virágzó egyedeket kapunk.
Az estike nem
egyedüli egynyári a virágágyban, mert a Dél-Amerikai eredetű díszdohány (Nicotiana alata) és a csodatölcsér (Mirabilis jalapa) színes tölcséreivel
szintén akkor bontja szirmait mikor más kerti virág nyugovóra tér.
A rendkívül
mérgező gyomnövény a csattanó maszlag rokona az indián maszlag (Datura inoxia). Közép- Amerikából származik. Egy méter magas és
körülbelül két méter széles szürkészöld lombozatú növény a nyár második felétől
hozza kissé felálló, illatos, fehér tölcsér virágait. Valamennyi egynyárit magvetéssel
könnyen szaporíthatjuk.
A maszlagokkal közeli rokonok a
melegebb Dél-Amerikából idekerült angyaltrombita (Brugmansia) nemzetségbe tartozó fajok és hibridjei. Fagyérzékeny
növények, dézsában vagy kertben kiültetve érdemes tartani. Hazájukban fásodó
száraival elérheti akár a 10 méteres magasságot is, nálunk 2- 3 méteresre
nőnek, szélvédett, félárnyékos helyet szeretnek, a rendszeres öntözés
meghálálják. A nyár második felétől egészen a fagyokig tömegével hozza rendkívül
nagy, 20 centiméteres, csüngő "trombita" formájú virágjait, ezek
színe lehet fehér, rózsaszín, sárga vagy narancs. Illatuk rendkívül intenzív,
aki egyszer találkozik velük garantáltan rabjukká válik. Az angyaltrombitát
télre visszavágva fagymentes helyen kell teleltetni, ilyenkor leveleit is
elveszti, de tavasztól újra kihajt. Szaporítása egyszerű virágtalan hajtásai
vízben könnyen meggyökeresednek. A következő évek nagy kedvence lehet a szintén
dézsában tartható, Karibi származású éjjeli jázmin (Cestrum nocturnum), bár a valódi jázminokhoz semmi köze, 2 - 3
méteres örökzöld bokrán késő őszig folyamatosan hozza csak éjjel illatos
virágait.
Napimádó kaktuszok közül jó néhány
szintén az éjszakára bízza virágai beporzását. Talán a legismertebb ezek közül
a sünkaktuszok, a fehér virágú (Echinopsis
eyriesii) és a rózsaszínes (E.
oxygona), régen talán minden vidéki ház udvarán, ablakpárkányán
megtalálhatóak voltak. Népszerűségük a könnyen tarthatóság mellett a sarjakkal
történő egyszerű szaporításban rejlett, és még valamiben. A heteken át fejlődő
20 cm hosszú bimbókból 10 - 12 cm átmérőjű csodálatos parfümös illatot árasztó
kelyhek lesznek. Mindez egyetlen éjszakára szól, este kinyílik a virág és
reggel már kókadtan, hervadtan csüng a kaktuszon. Az éjjel nyíló szúrós
szépségek közül mindenképpen meg kell említeni Amerika trópusairól származó
éjkirálynőjének (Selenicereus
grandiflorus) méltán nevezett kaktuszt. A félig fákon élő kúszónövény tám rendszert
igényel, gondozása egészen eltér a többi megszokott sivatagi társaitól. Illatos
virágai viszont igazán elképesztőek. 30 cm hosszúak és 20 cm átmérőjűek,
aranybarnás külső szirmai befelé fokozatosan mennek át hófehérbe. Az éjszaka
nyíló kaktuszokat érdemes tartani, bár rövid életű virágjaik vannak, nyíláskor
mégis ünnepet szolgáltatnak arra, hogy kint töltsük esténket a szabadba és
minden érzékszervünkkel élvezzük, csodáljuk őket.
Tipp: Az este illatozó illetve éjjel
nyíló növényeket érdemes olyan helyre telepíteni ahol ez idő tájt tartózkodunk.
Járdák mellé, teraszra vagy annak közelébe, hálószoba ablaka alá, mert ha
esténként kitárjuk szellőztetni, egyúttal illatokat csempészhetünk a lakásba.
