A szobanövényeket, ha kategorizáljuk általában két csoportra
szoktuk osztani, mint virágos- és levéldísznövényekre. Ez utóbbiak azért
fontosak számunkra, mert nem csak időszakos virágaikkal tűnnek fel, hanem
sokkal inkább egész évben mutatós lombjukkal hívják fel magukra a figyelmet. A cserepes
zöldek úgy szépítik otthonunkat, hogy közben egészségesebbé teszik annak
levegőjét. Lombozatuk változatos alakúak, formájúak, textúrájuk lehetnek
fényesek vagy éppen mattok, mind -mind más miatt szeretjük. Többnek lehet
foltos, csíkos levele, melyre sokszor kertészeti kultúrában még rá is
segítenek, azonban vannak melyeket a természet különösen pazarlóan festett be,
valóságos mesterműveket alkotott.
E különleges levelű szobanövények az egyenlítő környéki
meleg égövből származnak, igazi trópusi növények kertészeti fajtáinak ősei
egyenesen a dzsungel mélyéről kerültek hozzánk. Ott talajlakó életet élnek, a
felettük lévő gazdag vegetáció miatt a nap fénye már alig jut le hozzájuk.
Egyrészt ennek a kevés világosságnak köszönhetik rendkívüli levélzetüket is,
sokaknál megfigyelhetjük, hogy levelük fonákja gyakran sötétszínű bordós vagy
lilás színezetű, megakadályozva ezzel, hogy a levélen áthaladjon az a kevéske
fény, amiben részük jutott. Az őserdő viszont biztosít számukra egyenletes
párás meleget, mely fejlődésükhöz alapvetően fontos. Nekünk is a lakásban
hasonló feltételeket kellene tartani, így gondozásuk egyáltalán nem egyszerű,
de nem is lehetetlen. Télen, nyáron egyenletes meleget 18 -22 C fokot kell
biztosítanunk és hozzá megfelelő páratartalmat. Száraz körülmények között
legyengülnek, leveleik száradni kezdenek, kártevők és betegségek támadják meg.
A túlöntözés elkerülésére is figyelnünk kell, szobahőmérsékletű lágy vízzel
locsoljunk, kedvező, ha nedves kavicsokkal megtöltött tálcára helyezzük
cserepüket az egyenletes páratartalom elérése céljából. Szép levél rajzolat
csak kedvező fény viszonyok között lesz mutatós, világos helyet kedvelnek, de
közvetlen napfény különösen nyáron nem érheti a leveleket. Átültetéshez laza,
tőzeges, savanyú földkeveréket használjunk.
Tipp: Sok növény érzékeny a hideg, klóros csapvízre, ezért
lágy vízre van szükségük. Öntözésre fogjunk fel esővizet, vagy a csapvizet több
napig hagyjuk egy nyitott edénybe állni, esetleg forraljuk fel és kihűlés után
használjuk locsolásra, párásításra.
A leglátványosabb képviselőiket a nyílgyökérfélék Marantacea családjába tartozó fajok
között kell keresnünk, ezek a gyöktörzses, lágyszárú évelő növények, néhány faja
levélmintái láttán a trópusi lepkék is elbújhatnának. További érdekességük,
hogy a levelek mozognak, igaz nem emberi szem számára látható módon, de nappal
vízszintesen este függőlegesen vagy összecsukódva állnak, ezért gyakran imádkozó
növényeknek is nevezik őket.
A legkönnyebben tartható és egyben talán a legszebb
rajzolattal rendelkező a család névadó nemzetsége a nyílgyökér Maranta. A Brazilából származó Maranta leuconeura valamint annak számos
kertészeti fajtái közül a legismertebb és leggyakoribb ’Tricolor’ melynek
ovális sötétzöld leveleik szélek felé világoszöldbe mennek át és a középér
mögött foltokban sárgászöldek, pompás hátteret adva a ragyogó piros színű fő és
oldal ereknek. Többek között ott van még a ’Marisela’ melynek levele
sötét smaragdzöldjéből szinte világítanak egészen világoszöld fő és oldal erek
rajzolata. A var. krechoveana változatnak
lomb színe szürkés, halványzöld a középső ér mentén mind két oldalon
szabálytalan bíborbarna foltokkal. Enyhén kúszó száraikkal alkalmasak ámpolnás
növényeknek, vagy moha karó melletti futatásra.
A földben terjedő gyöktörzsből kissé bokros növekedésű
közép-amerikai zebralevél Calathea fajok
és azok kertészeti fajtái, szintén nem a visszafogottságukról híresek, mint C. makoyana cserepes növény díszítő értékét a csaknem fehér szinte
áttetsző alapon festett sötétzöld mintás lombozat adja. C. zebrina 70 cm hosszúkás levelén világos és sötétzöld sávok
váltakoznak ritmikusan. A mintegy 40 cm
magasra növő C. ornata ’Sanderiana’ levelei egész sötét
olajzöld színűek éles kontrasztot alkotnak az erek fehéres rózsaszínes vékony csíkjaival.
A C picturata számos fajtával
rendelkezik, rájuk jellemző levélmintával, a ’Vandenheckei’ rendkívüli motívumaival tűnik ki. A C. roseopicta és azok fajtái tojásdad
nagy leveleit még díszesebb rajzolatok és foltok tarkítják. A zebralevelek
közül csak ezek a leggyakoribbak, de a paletta ennél sokkal nagyobb és
szépségüket ismerve évről-évre tovább is fog bővülni. Viszont rettentő kényes
növények ezért fokozottan figyeljünk igényeire.
Rendkívül tarka, de a fentiekhez képes szerény a Brazíliából
származó 1- 1,5 méterre is megnövő Stromanthe
sanguinea nagy dárdahegyhez hasonló levelei, fehérrel csíkozottak,
foltosak, fonákjuk lila, a levélhüvelyek vöröses rózsaszínűek.
A trópusok gazdagságát jellemzően, más növény családok is
éltek a mintás tarka levelek nyújtotta lehetőséggel. A mintegy 900 fajt
számláló begóniák Begonia könnyen
kereszteződnek így megszámlálhatatlan sok, tízezer feletti kertészeti fajtával
rendelkeznek. Leginkább szép színes virágjaikról ismertek, de sok fajnak és
fajtának levele legalább ugyanilyen különleges. Nemcsak aszimmetrikus formájuk,
tagoltságuk miatt, vagy az a lenyűgöző képességük, ahogy egy levélke darabból,
cikkelyből képesek könnyen újnövényt fejleszteni, megkönnyítve ezzel szaporításukat.
Néhánynak igazán parádés lombozata van, a mexikói származású B. bowerae ’Tiger’ fehéres virágjai nem különösen feltűnőek, de sötétbronzos
levelin lévő halványzöld foltjaival egész évben ragyognak. Új-Guineában őshonos
a vaskereszt begónia B. masoniana világoszöld
leveleit mélyen ráncolt, barázdált, középső részükön barnásvörös
vaskeresztszerű mintával összetéveszthetetlen. Levelek formája miatt angyal
szárnyként B. ’Angel Wing’ is nevezik
B.aconitifolia és B. coccinea kereszteződéséből létre jött fajtákat, jellegzetes alakjukon
túl zöld vagy bronzos alapon sok apró fehéres pötty is szembetűnő.
A
legváltozatosabb mégis a király begónia B.
rex, hibridjei, elképesztő levél rajzolattal és színnel hódítanak, csak
néhány ezek közül, ezüstös csiga rajzolatú ’Escargot’,
rózsaszínnel futatott ’Merry Christmas’,
bordó égő piros mintás ’Red Kiss’,
de ez csak töredéke fajta gazdagságnak. Begóniáknál minden évben jelennek meg
újabb és újabb változatok ezért még rengeteg meglepően szép fajtára
számíthatunk és találhatunk.
Egy Brazíliából idekerült kedvelt dísznővényünk a
sárkányfüzér Aphelandra squarrosa, egész
megjelenésében különleges. Az eredeti élőhelyén is csak maximum másfél méter
magasra növő cserje, nálunk inkább kisebb cserepes növénynek számít. Mással
összese téveszthető a lándzsa alakú, fényes sötétzöld levelein található sárgás
fehér közép és oldal erek sokasága. Szépségét a hajtás végeken megjelenő kúpos,
négyoldalas, sárga fellevelekből álló virágzat csak tovább fokozza. Igénye,
gondozása megegyezik a többi növényével, de elvirágzás után érdemes visszavágni,
hogy bokrosabb formát kapjunk.
A dzsungelek egzotikus virágjai mindenképpen az orchideák,
túlnyomó többségük epifita, fán lakó életmódot folytatnak, a levegő
páratartalmából élnek és nehezen tarthatók lakásban. Azonban Indonézia, Malajzia,
Thaiföld, Burma erdőinek talaján él egy apró talajlakó faj, - az ékszerorchidea Ludisia discolor. Húsos elfekvő
száraival folyamatosan növekszik, apró fehér virágai fürtben nyílnak, meg sem
közelítik lombkoronában lakó fajok szépségét, de levelei rendkívülien díszesek.
Bársonyos tapintásúak, zöldes barnás sötétszínűek vékony világos hálós
mintával. Viszonylag könnyen tarthatósága miatt utóbbi idők kedvelt, divatos
cserepes dísznövény lett belőle.
Az esőerdők vidékéről származnak más apróbb igazi ékszernek
tűnő növények is, rendkívül magas páratartalom igényük miatt nehéz tartani
őket, szórt fényű, de kellően világos helyet biztosítani számukra nem egyszerű.
A következő fajok bár rendszeresen kaphatók, általában nem lesznek tartós
szobanövényeink. Viszont ideálisak szobai üvegházak, növény ballonok
úgynevezett floráriumok beültetésére, más fajokkal együtt valódi mini dzsungelt
állíthatunk össze, ha szükséges akár mesterséges megvilágítással. A megfelelő páráról
az üveg gondoskodik, melyet azért rendszeresen szellőztetni kell.
A hálóslevél Fittonia Amazonas
forrás vidékéről Andok lejtő származik mindössze 15 cm magas növény, olívazöld levelein
egészen finom hálószerű minta borítja fajtától függően lehet fehér F. albivenis vagy piros F. verschaffeltti. Talajon kúszó száraival
könnyen terjed, így szaporítani is egyszerű a legyökeresedő dugványokkal. Ugyancsak
alacsony kb. 30 cm az Afrikai kontinens melletti Madagaszkáron őshonos szeplős
arc Hypoestes phyllostachyra. Felálló
hajtásain zöld levelei fajtáitól függ mennyire rózsaszín vagy esetleg fehér pöttyözöttek,
a ’Splash’ már inkább rózsaszín alapon
zöld foltosnak számít. Mindegyik megnyúlásra hajlamos ilyenkor alaposan csípjük
vissza a kompaktabb bokor elérése céljából, hajtásainak dugványaival pedig
könnyen szaporíthatjuk.
Tipp: Bár a kínálat gazdag növény összeültetésnél,
elhelyezésnél ne rakjunk össze sok tarka mintás levelű fajt, mert nagyon
zavaró, nyugtalanító hatást kapunk. Társításnál részesítsük előnybe a tiszta
zöld lombú cserepeseket, így jobban kiemelik, hangsúlyozzák annak az egynek a
különleges levél szépségét.