Phalaenopsis - lepkeorchidea

Phalaenopsisok, vagy lepkeorchideák a legismertebb és legnépszerűbb cserepes virágok az orchideák (Orchidaceae) családjából, ezt szépségükön túl, a könnyen tarthatóságuknak is köszönheti. Élőhelyük Délkelet-Ázsia, Indiától a Maláj félszigeten, Indonézián és Fülöp- Szigeteken át, Észak- Ausztráliáig terjed el. A trópusokon nemzetségük mintegy 70 faja él, az üzletekben azonban már hibridekkel találkozunk. Eredeti élőhelyükön legtöbbjük fán lakó (epifita) növény. Más orchideákhoz hasonlóan sok léggyökeret fejlesztenek ezek szerepe azon kívül, hogy ezzel tapadnak a fákhoz, tápanyagot és nedvességet is felvesznek, valamint tápanyagot is raktároznak benne. Leveleik 4-6 nagy felületűek jellegzetesen szélesek, ovális bőrszerűek melyek szárgumó nélküli rövid törzsből fejlődnek. Virágait karcsú száron hozza, pillangó alakúak és fajtól függően változatos színűek. 

Phalaenopsis hibridek 

Kereskedelemben kapható cserepes lepkeorchideák már mind nemesített hibridek. Könnyen keresztezhetők egymással, így a nemesítők több mint tizenkétezer szebbnél-szebb színű, és mintázatú hibridet állítottak elő. Találunk köztük normálméretűeket, de egészen aprókat is. Az esőerdőben élő vad fajtársaikhoz képest a hibridek számos előnnyel rendelkeznek: kevésbé igényesek, könnyebben tarthatók, és gyorsabban virágzásra bírhatók.

Gondozásuk: A Phalaenopsis hibridek a kezdők orchideáinak is nevezik, mert lakásban könnyen tarthatók. Hőigényük is hasonló egy átlag otthon klímájával, télen legalább 15 ⁰C fokra van szükségük, nyáron pedig elviselik akár a 28 ⁰C fokot is, mégis optimális tartásai körülményük a 20-22 ⁰C fok. Kedvelik a fényt, de a közvetlen naptól védjük őket, mert leveleik könnyen megéghetnek. Ideális számukra a keletre vagy nyugatra néző ablakpárkány. Öntözzük rendszeresen lágy, szobahőmérsékletű állott vízzel, kerüljük a pangó nedvességet. Érdemes hagyni, hogy ültető közegük egy kicsit kiszáradjon két locsolás között. A legtöbb lakásban tartott orchidea a túlöntözés következtében pusztul el, mert gyökereik nem kapnak elég levegőt az állandóan nedves, vizes ültető közegben. Mivel e növények eredeti környezetükben a fák koronájában, faágakon csüngve élnek, ahol gyökereiket nemcsak a rendszeres esők, de a friss szellő is éri, így egy-egy nagyobb esőzést követően szinte órák alatt meg is száradnak gyökereik. A lakásban tartott növényeket ezért érdemes nyáron hetente legalább kétszer, télen tíznaponta öntözni. Viszont szeretik a párás levegőt, ezt elősegíthetjük, ha cserepüket tálcára helyezett nedves kavicsokra állítjuk, de ügyelve cserép alja ne érjen a vízbe. A lepkeorchideák nem tartoznak a tápanyagigényes orchideák közé, ezért nyáron kéthetente, télen csak havonta egyszer adjunk nekik nagyon enyhe, orchideák számára készült tápoldatot. Ültetéshez speciális orchideaföldet használjunk, mely igen laza szerkezetű és rengeteg különböző méretű kéreg darabot tartalmaz. Cserepe is legyen átlátszó úgynevezett orchideacserép, hogy a gyökerek is kapjanak számukra szükséges fényt.

Előfordul, hogy az elnyílt és le nem vágott virágzati száron új, kis növény kezd fejlődni. Hagyjuk nyugodtan növekedni. Amikor már három-négy gyökere van, és azok elérték a 4-5 cm-es hosszúságot, óvatosan válasszuk le a növényt és ültessük külön kis cserépbe. Két-három év múlva szép virágzó orchidea lesz belőle.

A lepkeorchideák az év bármely szakában elkezdhetnek virágozni, de leggyakrabban január-február körül bontják a szirmaikat, és legalább fél évig nyílnak. A többéves tövek akár egész évben hozhatnak újabb és újabb virágszárakat. Ha valamelyik hosszú időn keresztül nem virágzik annak a legvalószínűbb oka a fényhiány, ilyenkor keressünk világosabb helyet számára.

Betegségekre -megfelelő körülmények között- nem érzékenyek, de meleg, száraz levegőjű lakásokban pajzs- vagy gyapjas tetvek megtámadhatják. Jelenlétükre utal, ha a leveleken mézgás, ragacsos foltokat látunk, melyekre aztán fekete korompenész is megtelepedhet. Ilyenkor távolítsuk el a fertőzött növényt az egészségesek közül, nehogy tovább terjedjenek más növényre is. Kezeljük speciális rovarirtó szerel, illetve a kartevőket szappanos, alkoholos vattával is leszedegethetjük. A védekezést többször is ismételjük, mert makacs és nehezen kiirthatók, akár többször újra megjelenek. Sok esetben érdemesebb az egész növényt megsemmisíteni és újat beszerezni helyette.