Méregzöld örökzöld. - Tiszafa

Ősz végétől mikor az utolsó elszínesedett levelek is elhagyják az ágakat, a lecsupaszított kertben előtérbe kerülnek az örökzöldek. Szürke, rövid nappalokkal búcsúzó évszakban, a tél hibernált álmába egyre jobban elmerült kertben üde színt visznek ezek a növények. Közöttük egyik, nemcsak haragoszöld lombjával tűnik fel, de élete egyedülállóan tele van kettősséggel, ellentmondással, misztériummal - ez a közönséges tiszafa Taxus baccata.

 A tiszafák 10 – 20 méter magasra növő közepes méretű vörösesbarna kérgű fák, gyakran több törzset is nevelnek, melyek gyakran össze is nőhetnek. Ágain sötétzöld tűleveleik oldalágaikon fésűsen, vezér hajtásain viszont örvösen állnak. Lombjukkal és habitusukkal fenyőkre emlékeztetnek, hozzájuk hasonlóan nyitvatermők közé is tartoznak, de szinte minden más tulajdonságaiban eltérnek azoktól. Például nem sok magvat tartó tobozt teremnek, hanem végen nyitott bogyókat melyben egyetlen egy mag van. Ráadásul a növények minden része, a magjával együtt rendkívül mérgező úgynevezett taxin-t tartalmaz, érdekes módon a magot körülvevő piros, zselés magköpeny viszont egyáltalán nem az, sőt kifejezetten kellemes lédús, édeskés ízű ehető. Kedvelt csemegéjük a madaraknak, főleg a rigók rajonganak érte, egészben elfogyasztják a bogyókat, majd magjaik emésztő rendszerükön keresztül emésztetlenül pottyantják el, mindeközben messzire juttatják a faj utánpótlását. Termést viszont nem minden fán találunk, ennek az oka, hogy a növény kétlaki, vagyis kétféle egyeddel találkozhatunk, van porzós (hím) és termős (nő ivarú) példányok, ez utóbbin lesznek a bogyók. A porzós fák pedig tél végén, kora tavasszal enyhe szellő hatására is porfelhőként, milliárd számra szórják pollenjüket a megtermékenyítés reményében.

Őshonos növényünk, bár természetes előfordulása egyre kevesebb, de szerte megtalálhatóak foltjai még Európában. Rendkívül lassan nőnek, törzse évente csak 1 – 2 millimétert vastagszik, viszont ha pontos évet nem is lehet megállapítani korukra tekintve, kétezer év feletti élettartammal a kontinens leghosszabb életű növényei címere nyugodtan pályázhatnak. Rugalmas fájából íjakat készítettek, valamint kemény, ellenálló fa anyaga mivel nem tartalmaz gyantát, mint a fenyőké, értékessé tette. Ez lett a veszte az európai vad erdő állományának is, fái fűrészek áldozatai lettek.

 Nem is csoda, hogy az európai népek fantáziáját mindenhol megindította e különös növény. Különböző hiedelmekben, vallásokban a generációkat átívelő matuzsálemi kora, valamint mérgező volta mind az öröklét mind a halál jelképe egyaránt lett. Gyakran ültették templomok kertekbe, temetőkbe.

1780 körül Írországban találták rá a felfele törő hajtásaival növő oszlopos T. baccata ’Fastigiata’ fajtára. Azóta számos fajtáját szelektálták, a világoszöld friss hajtásaival ’Aurea’ fajták tagjai látványos kontrasztot alkotnak sötétzöld levelekkel. Kertekbe később más kontinens fajai is bekerültek, mint a Kínai tiszafa T. chinensis vagy Japán tiszafa T. cuspidata, ez utóbbi és a mi Közönség tiszafánk T. baccata hibridjéből létre jött Taxus x media, legismertebb fajtája az oszlopos ’Hicksii’. A tiszafák 200 feletti kertészeti változata biztosítja számunkra, hogy kertünknek megtaláljuk a megfelelő egyedet legyen az oszlopos, gömbölyded, vagy éppen törpefajta.

A nyírást rendkívül jól tűrik, sőt erősebb csonkolásnál is megújulnak, ezért talán a legszebb örökzöld sövény alakítható ki belőlük. Mindössze lassú növekedésük a hátrányuk, viszont elég évente egyszer szezon végén nyírni őket. Felismerték ezt a kastélyok kerttervezői is, számtalanszor ültették és alakították mesterfokon különböző formára, ahogy például a fertődi Esterházy kastély barokk parkjában láthatjuk.

 Gondozásuk nagyon egyszerű: talajra nem igényesek csak a nagyon vizes területekre ne ültessük, árnyékos helyen is megélnek, városi légszennyezést jól tűrik, betegségre nem hajlamosak. Magról vagy a fajták dugványozással szaporíthatok.

Figyelem! Rendkívül mérgező hatása és csalogatón piros bogyója miatt ott, ahol kisgyerekek fordulnak elő, figyelünk rájuk különösen vagy inkább ne is ültessük őket.

Végére még egy ellentmondás vele kapcsolatban, hogy miközben halálosan mérgező, belőle kivont egyik toxin a taxol a sejt burjánzás leghatásosabb szere, így a rákgyógyításban fontos gyógyító szerepe van. Ma a gyógyszeripar keresett alapanyaga, milliók reménye.

Hagymát is hagymával. - Díszhagymák a kertben.

„A hagymát is hagymával eszem” szól az ikonikussá vált Kabos Gyula mondat a Hyppolit a lakáj című filmben. Ahol is feltörekvő polgári család nehezményezte a családfő asztalnál történő hagyma fogyasztását és azzal járó erős szagot. A hagymák fogyasztásának megítélése mára megváltozott és az elegáns, illatos virágok között is megtalálják a maguk úri helyét.

A hagymák vagy latinul Allium -ok néhány faját régóta ismerjük, mint konyhakerti növényt, a vöröshagyma. A. cepa vagy a fokhagyma A. sativum alapvető alapanyagai ételeinknek, de ugyancsak szegényebb lenne gasztronómiánk a póréhagyma A. ampeloprasum nélkül is. A hagymák fogyasztása nemcsak mint táplálékként lényeges számunkra, gyógyhatásuk révén az egészség megőrzésében bizonyítottam fontos szerepük van.

A Föld egész északi féltekén elterjedt hagymáknak népes mintegy 700 fajt felölelő nemzetsége azonban bőséggel kínál igen dekoratív fajokat is, melyek már a díszkertben bizonyítottak. A haszon és dísznövényként tartottak között van átmenet, mert például a metélőhagyma vagy snidling A. schoenoprasum rózsaszínes virággömbjeivel megálljak helyüket mindkét helyen egyszerre.

Egy másik, nyirkosabb erdőinkben is honos faj a medvehagyma A. ursinum nem csak fokhagyma illatú levelével hódít az ínyencek között, de lombárnyas kert részek kiváló talajtakaró növénye is lehet. Ízletes, üde zöld leveleit a fehér virágzását megelőzve frissen kihajtva érdemes fogyasztani. Május második felétől fokozatosan már kezd sárgulni és visszahúzódik hagymáiba.

TIPP:A hagyma fajokra általában jellemző, hogy már virágzással egy időben szálas vagy üreges leveleit elkezdi visszaszárítani. A sárguló levelek nem túl esztétikusak viszont más lombleveles évelők közé ültetve eltakarhatjuk ezek látványát, és ezzel csak a kinyúló szárak csúcsán megjelenő virágfejek látványába gyönyörködhetünk.

Sziklakertek növénye lehet az aranysárga hagyma A. moly mindössze 20 cm. -es magasságával vagy a hazánkban is őshonos szintén sárga hagyma A. flavum. Szintén alacsony karataui hagyma A. karataviense nemcsak halvány krémszínű tömött gömb virágfejével díszit, de ugyan olyan látványos széles szíjszerű szürkészöld levele is. Gyakran cserépbe is ültetik, hiszen szépsége vetekszik bármilyen cserepes növénnyel is.

A kora nyáron kezdődik igazán pazar tűzijátékuk és a hasonlat nem véletlen, mert mint valami megmerevedett robbanás gömbje szikrázik a sok halványlila csillagos virágjaival  A. cristophii . Tömött lila virág labdája van a A. hollandicum ’Purple Sensation’ fajtának garantált ékköve a virágágyaknak. Bár a díszhagymák sokféle színben pompázhatnak, az égszínkék hagyma A. caeruleum búzavirág kék gömbjével valódi ritkaságnak számít. A másfél méternél is nagyobb óriás hagyma A. giganteum igazán méltó nevére. Lilásbordó virágzata is hatalmas akár 20 cm átmérőjű, impozáns gömbben nyílnak. Akiknek e választék nem elég talál még számos fajt és kertészeti hibrid fajtát a választékba, mint a ’Globemaster’ vagy a ’Gladiator’ melyek kitűnő tulajdonságokkal rendelkeznek. A fenti felsorolás nem teljes, további fajokkal és fajtákkal találkozhatunk a színes őszi virághagyma kínálatban akár az interneten is. S bár nem a kifejezeten illatos virágok közé tartoznak, változatosságuk és könnyen tarthatóságuk miatt hamar szenvedélyünké válhat egy-egy új faj vadászata a kereskedésekben.

Tipp: Látványos virágjaikat nem csak kertünkbe, de vágott virágként is használhatjuk. A megszáradt virág és termés fejeket szárazvirág kötészetben különleges kellékként alkalmazhatjuk.

A díszhagymákat ősszel ültessük el, hogy tavaszra már rendszerint korán hajtásnak induló növények  a helyükön legyenek. A vegetációs idő végén visszaszáradt tövek felszedése után sarjhagymákról, vagy magról egyaránt könnyen szaporíthatjuk, sokszor ezt saját maguk is megteszik, és itt- ott kikelnek a kertben.

Illatos nyári esték.

A forró egész napi kánikula után kellemes kiülni az este hűvösében a kertbe vagy a teraszra. Legyen az szabadban töltött éjszakába nyúló tartalmas beszélgetés koccintások kísértében, közös vacsora a családdal az egész napos rohanás után. Mind e nyári esték felejthetetlen emléke lesz. Néhány virág pedig mintha eredetileg is erre termett volna, illat felhővel vonja be ezeket az estéket.

Valamennyien ismerjük az este folyamán akár messziről hozzánk szálló hársak (Tilia cordata), ezüstfák (Eleagnus angustifolia) édes illatát, de ezek azért nappali virágoknak számítanak. A kúszó, csavarodó japán lonc (Lonicera japonica 'Halliana') fehérből sárgára váltó virágai is megállás nélkül ontják illatukat. Más növények az alkonyattal intenzívebbre kapcsolnak, mint a petúnia (Petunia x hybrida), fehér árnyliliom (Hosta plantaginea), naplemente után ezeknek erősebb az illatanyag kibocsátásuk.

Vannak igazi éjjeli műszakban nyílók, ezek napnyugtával bontják ki szirmaikat és a reggel, délelőtt folyamán be is záródnak. Az éjjel virágzó növények beporzását nappali rovarok - és főleg szorgos méhek hiányában-, a mi éghajlatunkon általában éjjeli lepkék, szenderek végzik, melegebb égöveken gyakran kisebb emlősök, denevérek segítségével történik. Az éjszakai életmódjukat tökéletesre fejlesztette az evolúció. Először is a virágok színe fehér vagy nagyon halvány árnyalatú, így azt a kevés fényt, amit a hold és a csillagok adnak legjobban  tudják visszaverni, ezzel  "világítva" a sötétben. A másik tájékozódási pont ezen állatok számára a messziről érezhető és csalogató illatanyag, mely kilométerekről hívogatja a beporzást végző állatokat. Ezt a képességüket élvezhetjük mi is az esti óráktól.

Talán a legismertebb már nagyszüleink által is előszeretettel vettet egynyári, a nevében is beszédes estike (Matthiola longipetala). A mindössze 30 centiméter magas szürkés lombozatú növénynek sötétedéskor nyílnak ki virágai. Bár a mindössze 2 cm-es halványlila virágok nem igazán különlegesek, de az egész kertet betöltő rendkívül édes illata miatt régóta népszerű. Egy-egy vetés ugyan pár hét alatt elnyílik, de meghosszabbítható, ha folyamatosan több hullámban vetünk belőle, így mindig új virágzó egyedeket kapunk. 

Az estike nem egyedüli egynyári a virágágyban, mert a Dél-Amerikai eredetű díszdohány (Nicotiana alata) és a csodatölcsér (Mirabilis jalapa) színes tölcséreivel szintén akkor bontja szirmait mikor más kerti virág nyugovóra tér. 

A rendkívül mérgező gyomnövény a csattanó maszlag rokona az indián maszlag (Datura inoxia).  Közép- Amerikából származik. Egy méter magas és körülbelül két méter széles szürkészöld lombozatú növény a nyár második felétől hozza kissé felálló, illatos, fehér tölcsér virágait. Valamennyi egynyárit magvetéssel könnyen szaporíthatjuk.

A maszlagokkal közeli rokonok a melegebb Dél-Amerikából idekerült angyaltrombita (Brugmansia) nemzetségbe tartozó fajok és hibridjei. Fagyérzékeny növények, dézsában vagy kertben kiültetve érdemes tartani. Hazájukban fásodó száraival elérheti akár a 10 méteres magasságot is, nálunk 2- 3 méteresre nőnek, szélvédett, félárnyékos helyet szeretnek, a rendszeres öntözés meghálálják. A nyár második felétől egészen a fagyokig tömegével hozza rendkívül nagy, 20 centiméteres, csüngő "trombita" formájú virágjait, ezek színe lehet fehér, rózsaszín, sárga vagy narancs. Illatuk rendkívül intenzív, aki egyszer találkozik velük garantáltan rabjukká válik. Az angyaltrombitát télre visszavágva fagymentes helyen kell teleltetni, ilyenkor leveleit is elveszti, de tavasztól újra kihajt. Szaporítása egyszerű virágtalan hajtásai vízben könnyen meggyökeresednek. A következő évek nagy kedvence lehet a szintén dézsában tartható, Karibi származású éjjeli jázmin (Cestrum nocturnum), bár a valódi jázminokhoz semmi köze, 2 - 3 méteres örökzöld bokrán késő őszig folyamatosan hozza csak éjjel illatos virágait.

Napimádó kaktuszok közül jó néhány szintén az éjszakára bízza virágai beporzását. Talán a legismertebb ezek közül a sünkaktuszok, a fehér virágú (Echinopsis eyriesii) és a rózsaszínes (E. oxygona), régen talán minden vidéki ház udvarán, ablakpárkányán megtalálhatóak voltak. Népszerűségük a könnyen tarthatóság mellett a sarjakkal történő egyszerű szaporításban rejlett, és még valamiben. A heteken át fejlődő 20 cm hosszú bimbókból 10 - 12 cm átmérőjű csodálatos parfümös illatot árasztó kelyhek lesznek. Mindez egyetlen éjszakára szól, este kinyílik a virág és reggel már kókadtan, hervadtan csüng a kaktuszon. Az éjjel nyíló szúrós szépségek közül mindenképpen meg kell említeni Amerika trópusairól származó éjkirálynőjének (Selenicereus grandiflorus) méltán nevezett kaktuszt. A félig fákon élő kúszónövény tám rendszert igényel, gondozása egészen eltér a többi megszokott sivatagi társaitól. Illatos virágai viszont igazán elképesztőek. 30 cm hosszúak és 20 cm átmérőjűek, aranybarnás külső szirmai befelé fokozatosan mennek át hófehérbe. Az éjszaka nyíló kaktuszokat érdemes tartani, bár rövid életű virágjaik vannak, nyíláskor mégis ünnepet szolgáltatnak arra, hogy kint töltsük esténket a szabadba és minden érzékszervünkkel élvezzük, csodáljuk őket.

Tipp: Az este illatozó illetve éjjel nyíló növényeket érdemes olyan helyre telepíteni ahol ez idő tájt tartózkodunk. Járdák mellé, teraszra vagy annak közelébe, hálószoba ablaka alá, mert ha esténként kitárjuk szellőztetni, egyúttal illatokat csempészhetünk a lakásba.

Mezők virágai: Búzavirágok, pipacsok, szarkalábak.

Ez a három virág elmaradhatatlan része a kora nyári vidék tájképének Magyarország szerte, kékekkel, pirosakkal pettyegetett búzatáblák, mezők, árokpartok melegséggel töltik el a szemlélőt. A látványt magunkkal vinnénk rosszabb napokra, így rögtön fényképezőgép után nyúlunk, a tehetségesek pedig ecsetet és vásznat ragadnak, hogy megörökítsék a színes rétek varázsát. Akinek pedig kertje van, rögtön adódik az ötlet, miért ne vinne haza egy darabkát a nyári mezők hangulatából.

A selymes, légiesen könnyed piros pipacs Papaver rhoeas virágaival, az égszínkék fejű búzavirág Centaurea cyanus, valamint a szerény kis sarkantyús mélykék mezei szarkaláb Consolida regalis egyszerre virulnak, ettől lesz ilyen pazar a táj látványa. Az igazság azonban mindig egy kicsit árnyaltabb, mert amit mi gyönyörű virágos földeknek láttunk, az a mezőgazdaságnak átkot jelentő közönséges gyomnövényeknek számítanak. A gazdák folyamatos harcot vívnak  ezekkel a gyomokkal a termés megvédése miatt. Természetesen ezek a növények egy díszkertben újra gondolva csodálatos színeket és formákat visznek. Ráadásul, ami hátrány a gyomnövények elleni harcban, előny a tartásukban, mint egynyári növények elképesztő mennyiségű magot érlelnek, így egyszer elvetve minden évben képesek újra kelni maguktól, akár a gyomok. Napos helyet kedvelnek, és amúgy teljesen igénytelenek, szárazságot ugyanúgy tűrik, akár a soványabb talajokkal ellátott kertrészeket. Ha magot szeretnék vetni, nem kell a mezőre menni magot szedni, szépségük miatt kertkultúrában számos hasonló fajuk és fajtájuk került termesztésbe, melyek színekben is gazdagabbak és virágzásuk is dekoratívabb. Kedvünkre keresgélhetünk a színes tasakos virágmagvak között a kereskedésekben, sőt ma már találhatunk kész vadvirág magkeveréket, melyben rendszerint megtaláljuk őket is. Néhányuk azonban önmagában is megállja a helyét, ilyen a nyári szarkaláb Consolida ajacis méteres magasságot is elérő virágfüzérivel vagy alacsonyabb, de dús teltvirágú úgynevezett „jácint virágú” sorozat szarkalábjai. Színskálájuk is változatos, a klasszikus kéken kívül  további fehér, rózsaszín és lila árnyalataiban is pompáznak. 

Akár csak az egy vagy kétnyáriként vethető búzavirág Centaurea cyanus, melyek hasonló színekben és árnyalatokban tárják ki jellegzetes fészkes virágzatukat. A mező legélénkebb virágjának a piros pipacsnak is vannak kerti változatai, melyek színekben eltérhetnek a már ismert piros ősöktől. További lehetőséget jelent a közönséges mák Papaver somniferum díszvirágú változatai, külön figyelmet érdemelnek a teltvirágú fajtai, úgynevezett peonia virágú fajták, de a két fajból keletkezett hibridek sem fognak csalódást okozni.

Tipp: Ha a rétek, mezők világát jobban szeretnénk megidézni, vetésnél a szimpla virágú fajtákat részesítjük előnybe a telt virágúakkal szembe. Kialakításnál törekedjünk a természetes társulások ültetésére használjunk különböző díszfüveket, fehér margarétákat, vagy akár kamillákat is, de kerülhet közéjük cickafark, iringó, szamárkenyér, bablevelű varjúháj, zsálya stb. mellyel fokozhatjuk az összhatást. Lessünk összeültetésre ötleteket a rétek tarka világából, több növénnyel izgalmas és változatos lesz tőlük a kert egész évben.

Aki nem csak egynyári növényeket szeretne, vagy éppen az évelőkért rajong, az is talál ezek fajtársaik között megfelelőt. Ilyen a keleti pipacs Papaver orientale mely szintén júniusban, méteres szárakon hatalmas skarlátpiros virágokat fejleszt. Az évelő pipacsok, mákok között ez a legismertebb faj, különböző kertészeti fajtáiban, változataiban válogathatunk. Virágjai, bimbói egyaránt látványosak, de nyár közepétől visszahúzódnak a talajszintje alá, így nem díszítenek egész évben. Az évelő búzavirágok vagy más néven imolák között is találunk igazi szépségeket. 

A kék búzavirágra leginkább a hegyi imola Centaurea montana hasonlít, a szürkészöld lándzsás levelei között kifejlődő kék virágzatával. A perzsa imola Centaurea dealbata finoman szárnyasan osztott levelein túl rózsaszín virágjaival is értékes. A kékeslilás búzavirághoz szokott szemnek egészen meglepő a sárga virágzatával kitűnő nagyfészkű imola Centaurea macrocephala. A szarkalábakat sokáig egy Delphinium nemzetségbe sorolták, csak később lettek önálló nemzetség a már ismertetett egynyári fajokat tartalmazó Consolida néven. Az évelő szarkalábak azonban önmaguk is hihetetlen népszerűségre tettek szert, a gondos és folyamatos nemesítéseknek hála változatai ma már Delphinium hibridekként kerülnek forgalomba. Fajtáktól függően egy vagy akár két méteres száron nyílnak jellegzetes sarkantyús virágjaik. Színeik is igen változatosak a kék, lila, rózsaszín, mályva, fehér minden árnyalatában megtalálható. Karakteres virágoszlopai  remekül beilleszthetők bármilyen stílusú kertbe, virágzásukkor odavonzzák a tekintet. Az itt bemutatott évelő fajok gyakoriak az évelőkkel foglalkozó kertészetekben, könnyen beszerezhetők. Magról és tőosztással egyaránt sikerrel szaporíthatjuk valamennyit, nem igényesek különösebben, de napos üde talajon lesznek a legszebbek.

Tipp: Ezeket az évelőket a keleti pipacs kivételével elvirágzás után egy alapos visszavágással egy újabb másodvirágzásra késztethetjük, termés érlelése helyet.

Izgalmas szobai páfrányok.

A páfrányok a virágosnövények megjelenése előtt egyedüli uralkodói voltak a földnek, őseik tanúi lehettek a dinoszauruszok felemelkedésének és bukásának. Utódaik ma is megtalálhatók szerte a bolygón, és néhány meleg égövi fajuk értékes dísze lett otthonainknak.
A páfrányok ősi életformák és spórákkal szaporodnak, így virággal sem rendelkeznek, ettől függetlenül egyáltalán nem unalmasak, sőt inkább nagyon is izgalmas növények. Habitusuk, megjelenésük igen változatos, levélzetük kifejezetten dekoratív.

A legnépszerűbb ezek közül a klasszikus Nephrolepis exaltata, a szobapáfrányként ismert növény, mely egyaránt elterjed Afrika, Ázsia és Amerika trópusi területein. Régóta kedvelt cserepes, melynek töve csoportosan nő, akár 90 cm hosszú világoszöld, jellegzetes szárnyalt, tipikus páfrányforma leveleket fejleszt. A nagyobb levelek ívesen elhajlók, ezért levél zuhatagjával nem csak virágtartó, de akasztós cserepek, ámpolnák ideális dísze lehet. Vékony indákon fiatal növényekéket fejleszt, amelyek hamar meggyökeresednek. Több kertészeti fajtája létezik melyek levelei különböző mértékben fodrosak. Nem csak az ilyen klasszikus páfrány levelű fajok vannak.

Közép-Amerikából, és a Karibi-szigetekről került hozzánk kúszó gyöktörzsével terjedő vénuszfodorka Adiantum tenerum. A mindössze 20 – 40 cm magas növénynek fekete hajszálvékony levélnyelén, a legfinomabb csipkét meghazudtoló finom, többszörösen szeldelt apró háromszög alakú levélkékre oszlanak.

Teljesen más megjelenése van a madárfészek páfránynak Asplenium nidus. Elég nagy területen megtalálhatóak a trópusi Kelet-Afrikától, Dél-Ázsián át egészen a Csendes-óceáni szigeteken Észak-Ausztriáig terjedtek el. Életmódjuk is eltérő, a sötét dzsungel talajáról felköltöztek a fák ágaira, úgynevezett epifiton növényekké váltak, kihasználva a lombok között átszűrődő fényt. Az egy métert meghaladó levelei teljen épszélűek, elhelyezkedésük szinte tölcsérszerű, lentről nézve madárfészeknek látszik.

Még elképesztőbb forma a szintén epifita életformájú, északkelet Ausztráliában élő szarvasagancs páfrány Platycerium bifurcatum. A nevét a jávorszarvas agancsához hasonló leveléről kapta, de van egy másik kerek levele is mely a gazdanövény ágára tapad. Ezek nem csak rögzítésre szolgálnak, hanem a régiek fölé újonnan kifejlődött tapadólevelek alatt beindul az elhaló levelek komposztálódása, humusz képződése, mely egyre több tápanyaggal látja el a folyamatosan gyarapódó szarvasagancs telepet. Egy ilyen nagyobb agancs gömb több kilót is elérhet. Sokszor a súlyt már nem bírva letörnek az ágak alattuk. Szobai körülmények között nem kell félni, nem növi ki a lakást. Nálunk is gyakran ágra rögzítve árulják, ilyenkor fokozottan figyelni kell gondozásukra, mert könnyebben kiszáradnak.

Egy másik páfrány az Ausztráliban, Óceániában honos korsópáfrány Davallia solida, mintha fantasy történet életre kelt növénye lenne, ahogy cserépéből valósággal kimászik szőrös póklábra emlékeztető felszínen kúszó gyöktörzsével. Ezekből a gyöktörzsekből fejleszti kemény, kb. 30 cm- es, kétszeresen szárnyas leveleit, idővel teljesen ellepve a tartóedényét. További lakásban tartható páfrány találhatunk még a kertészetek kínálatában érdemes felfedezni a saját ízlésünknek leginkább valót.
A páfrányok karakteres, de nem hivalkodó habitusukkal bármilyen stílusú lakásba illenek, legyen modern, minimál dizájn, elegáns nagypolgári, vagy esetleg romantikus vidéki vintage stílus ott a helyük. Igaz nem a legkönnyebb tartható növényeknek számítanak, odafigyelést, rendszeres gondozást igényelnek. Vegyük figyelembe, hogy a párás trópusokról származnak menetrendszerinti esőkkel ellátva, földjük soha ne száradjon ki teljesen, de vízben sem álljanak hosszabb ideig. Ne hideg csapvízzel locsoljuk, használjunk összegyűjtött esővizet, vagy öntözést megelőzve néhány napot hagyjuk állni egy kancsóban, hogy lágyulni tudjon a klór távozásával. Ezzel a szobahőmérsékletű vízzel többször párásítás céljából permetezhetjük, illetve cserepüket állíthatjuk vizes kavicsos tálcára is szintén e célból. Régen a népszerű, párás üvegfloráriumok, növényszekrények nélkülözhetetlen lakói voltak. Hazájukban fák ágain, sziklák repedéseiben élnek, lombok, szurdokok árnyékában. Szeretik a szórt fényt, télen közelebb kerülhetnek az ablakhoz, de nyáron semmiképpen ne érje őket tűző napsütés. Egyenletes hőmérsékletet kívánnak télen a 18-20 0C fokos helység ideális számukra, semmi esetre se tegyük fűtőtest közelébe őket. A száraz levegőtől a levelek barnulni kezdenek, és végül hullásukat okozzák, a legyengült növényeket pedig pajzstetvek támadják meg.  Átültetésükhöz „A” típusú vagy másnéven savanyú földet használjunk. Mivel gyakran korhadékokon élnek, laza legyen földjük, ne nyomkodjuk, tömörítsük meg ültetésnél. Szaporításuk spórával otthoni körülmények között gyakorlatilag lehetetlen, de a tavaszi átültetéskor sarjaik leválasztásával sikert érhetünk el.
Tipp: Beültetéseknél, növénytársításoknál remek szomszédjaik lehetnek a flamingó virágok, orchideák, broméliafélék, melyekkel hasonló az igényük.

Virágzuhatagok balkonra.

Május a balkonnövények ültetésének ideje, ilyenkor muskátlik és más egynyári palánták kerülnek erkély- és ablakládákba, függőcserepekbe. Ismerjünk meg ezek közül 6 kedvelt virágzó csüngő egynyárit.

Már az is kész csoda, hogy pár marék földbe gyökerező, erkélykorláton, ablakpárkányon szélnek, esőnek vagy éppen perzselő napnak kitett növények egész szezonban bőséggel ontják virágaikat. Valamennyi forró égövi, szubtrópusi területekről származik, innen a nagy meleg igény. Az óriási és kereslet miatt évről évre egyre nő a választék, a kertészetek új fajokat vonnak termesztésbe, ezekből további szebbnél-szebb fajtákat nemesítenek. Válogathatunk belőlük kedvünkre, hogy aztán igazi virágfátyolba gyönyörködhessünk egészen őszig. Remek megoldás lehet, ha ezeket az egynyári palántákat muskátlik kiegészítőjeként ültetjük, de gazdag, színes kompozíciókat állíthatunk össze önmagukban is.

 A balkonnövényeket már sokszor februárban elvetik a kertészetekben, hogy májusra, az ültetésre már virágos állapotban kerüljenek a helyükre. A balkonnövények igényei közel azonosak, valamennyit ültethetjük jó minőségű általános vagy balkonvirágföldbe, öntözésük legyen egyenletes, ne álljanak pangó vízben, de a teljes kiszáradást is kerüljük. Ahhoz, hogy kiegyenlített virágzást kapjunk egész időszakban elengedhetetlen a tápanyag utánpótlás, rendszeresen tápoldatozzuk, vagy kapható még a kereskedelemben egyszezon alatt fokozatosan kioldódó drazsé vagy táprúd is. Növénybeültetésnél érdemes figyelembe venni, hogy mennyi napsütést kapnak, és nem csak fa árnyékra gondoljunk, egy épület minden oldalán a napjárását követve más fény és hőmérsékleti viszonyok uralkodnak. Egyértelműen a déli oldal kapja a legtöbb napot és meleget, míg egy keleti oldal csak a délelőtti kellemes langymeleget, a nyugati oldalnak a délutáni forró nap jut estig, és az északi pedig egyenletes napnélküli szórt fényben részesül.

Futó lobéliának (Lobelia erinus) Dél-Afrikából, Fokfödről származik őse, nemesített kertészeti fajtai égszínkék, lila, vagy esetleg fehér virágúak lehetnek. Az elterülő, csüngő 'Pendula' fajtai sűrű hajtásaikkal, leveleivel szinte teljesen eltakarják ültető edényüket, rajta tömegesen megjelenő virágaival igazi párnát képeznek. Szeretik a napos, félárnyékos helyet, amennyiben nyáron megcsúnyulnának, vágjuk vissza és új hatásaikkal újra megfiatalodnak.

Balkon aranya (Bidens ferulifolia) Arizonában, Mexikóban őshonos, nevére méltán rászolgált ragyogó sárga virágjaival igazán élnek hatású növény. Hosszú hajtásaival virágfátylat terít szét a ládában vagy ampolnában, jó társa más növényeknek például piros muskátlival vagy verbénaval együtt ültetve verhetetlen látvány, sötétkék lobéliával még jobban kiemelhetjük virágjai színét. Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, nyáron tűző napon nagyobb a vízigénye, ilyenkor figyeljünk az öntözésre. Bár kaphatóak kompaktabb növekedési fajtái is, ha hosszúra nyúlna csípjük vissza nyugodtan.

Amerika félsivatagos részéről ered a futó porcsinrózsa (Portulaca umbraticola). Jó választás azoknak, akik nem tudják rendszeresen öntözni balkonládájukat, kifejezetten napra való és szárazság tűrő, pozsgás levelű növény, szívóssága a jól ismert kerti porcsinrózsával megegyező. Virágja is hasonló hozzá, selymes szirmú kelyhei sárga, narancs, kárminvörös, fehér és lilás árnyalatban játszanak, késő délután vagy borult időben összecsukódnak.

Hópehely vagy Bacopa (Sutera cordata) Eredetileg Dél-Amerikából származik, de az utóbbi években hamar kedvelt lett a balkonkertészek között. Apró üde zöld, kerek fogazott lombozatára tényleg mintha futó hófelleg szórta volna a hópihéket. Fehér színű virágjának ma már rózsaszín és lila változatai is léteznek. Nem igényel különösebb gondozást, de nyáron a délutáni erős nap már ne érje, mert virágjait veszti, és túlzott kiszáradásra is hasonlóan viselkedik.

Csüngő verbéna (Verbena x hybrida) több, föleg dél-amerikai faj kereszteződésével számos kertészeti fajtát hoztak létre. Elfekvő hajtásvégeken kissé felemelkedve hozza tömött ernyőszerű virágzatát. Folyamatosan nyílnak lila, bordó, piros, rózsaszín, fehér színekben, de gyakoriak a tarkák is. Napos helyet igényelnek, a pangó vizet nem szeretik bár az öntözésre figyelni kell,  mert a túl száraz körülmények között legyengült verbénát kártevők támadják meg.

Ausztrálszázszorszép (Brachycome sp.) fajok Ausztráliában honosak, számos keresztezett fajtája létezik. Rendkívül tetszetős növény, levélkéi finoman szeldeltek, sűrű lombján elképesztő intenzitással jelennek meg kis égszínkék, ibolyalila, rózsaszín margarétaszerű virágjai. Igen hálás növény, napos helyet válasszuk számára egyenletes öntözéssel ellátva.

Dél Amerika trópusi területein élnek ősei a kerti petuniáknak (Petunia x hybrida) futó változatai közül a 'Surfinia' sorozata nem kétséges a csüngő növények királynői, a legkedveltebb balkonnövények a muskátli mellett. Illatos tölcséres virágkehyeit ma már minden szín minden árnyalatában termesztik, továbbá lehet csíkos, vagy foltos, fodros szélű, egyszerű, vagy telt és a nemesítők évről évre újabb fajtákkal állnak elő. Napos helyet szeret, amennyiben lehetséges alulról locsoljuk, mert szirmai nem szeretik, ha vizesek lesznek, valamint hogy virág intenzitása ne csökkenjen, folyamatosan távolítsuk el az elhervadt virágokat.

Apró virágú petunia (Calibrachoa x hybrida) kertészeti fajták szintén Dél-Amerikai ősökkel rendelkezik akárcsak a közeli rokona a Petunia, sokáig ide is sorolták őket. Gyönyörűek a 'Million Bells' fajta csoport sok színben létező apró harangjai. Napos, félárnyékos helyet kedvel, hosszúra nyúlt hajtásait csípjük vissza, ezzel bővebb virágzásra sarkalljuk.

Tipp: Bár vonzó a sok színes virág egy balkonládába három egymással harmonizáló vagy éppen kontrasztos színnél többet ne ültessünk. A nagyon tarka beültetés inkább zavaró mint szép. Amennyiben soknak találjuk a virágok mennyiségét, lazításnak ültessünk szintén ampolnásként ismert zöldnövényt. Ilyen a kakassarkanytú vagy valaki szúnyogűzőnek ismeri (Plectranthus forsteri) kifejezetten szép a fehér szélű változata a 'Marginatus', vagy az ezüstös lombú kereklevelű szalmagyopárt (Helichrysum petiolare).

Húsvét elmaradhatatlan dísze a barka.

A húsvét Jézus feltámadásának, és újjászületésbe vettet hit ígéretének ünnepe. Nem is lehetne jobb évszakban tartani, mint tavasszal mikor a természet hosszú dermedt tél után újjá ébred. A húsvét és hozzá tartózó hagyományok tele vannak élet örök körfogásának szimbólumaival, mint a tavaszi születésű bárány, az életet hordozó tojás és az abból kikelő pelyhes csibe. A tavaszi virágok sem maradhatnak el, az eddig hagymákba pihenő nárcisz és tulipán vagy az aranyvessző dúsan megrakott sárga virágú ágai. A húsvét növényei között mindenképpen dobogós helyet vívott ki magának egy apró ezüstösen szürke molyhos gyöngyökkel megrakott ág - a barka is.
Március elején még sokszor kemény támadásba lendül a tél, és gyakran fagyosak még az éjszakák, de a legenyhébb napokat is kihasználva szerte Európa mérsékelt területein pattanásnak indulnak a kecskefűz vagy barkafűz Salix caprea barkái.  Vadon rendszerint nyirkosabb, nedvesebb talajú élőhelyen találkozhatunk vele egy-egy korai séta alkalmával. Könnyen felismerhető a vesszőkön lombfakadás elött sorakozó kb. 2 cm-es nagy, szürkés tojásdad barkáiról melyek, mint egy kis puha pelyhes állatkák lennének, sorakoznak az ágakon. Növényélettani szempontból azonban sokkal érdekesebb, hogy ezek a murvákból képződött képletek ugyanazt a célt szolgálják, mint az emlősök szőrbundája, megvédi a fiatal virágokat az ilyenkor még oly gyakori hideggel szemben. Ezzel lehetőséget biztosítva a korai virágzásra és egyben az első igazán jó méhlegelőt terítve a méhek számára. A megpattant barka ágat sokan gyűjtik ilyenkor egy-egy séta alkalmával, akiknek viszont erre nincs alkalma bőséggel talál virágboltokban és a piacok árusainál kisebb-nagyobb kötegekben kínálva.

Tipp: A barkaágat víz nélküli száraz vázába tegyük, mert így tartósabbak lesznek. Ennek oka egyszerű a meleg lakásba bevitt és vízbe tett barkák gyorsan kinyílnak, és értéküket vesztik, viszont nedvesség nélkül megszáradnak az ágakon, így hosszú ideig díszei lehetnek az otthonunknak.

Már a húsvétot megelőzően virágvasárnap fontos liturgiai szerepe van a barkaszentelésnek. Katolikusok szertartás szerint ilyenkor Jézus Jeruzsálembe vonulásra emlékezve, - igaz pálmalevéllel üdvözölték a helyiek Jézus megérkezést és a déli népeknél mai is ezt használják a szertartásoknál – északabbra fekvő területeken pálmalevél hiányában más ágakat szentelnek meg a templomokban. Nálunk és a környékbeli népeknél a barkaágakat szentelik meg, melyet ezek után a hívek hazavihetnek. Régen mágikus erőt tulajdonítottak ennek a barkának, hitük szerint megóvta őket a bajtól, rontástól és más természeti károktól például a jégesőtől vagy a villámcsapástól.
Legyen vallási vagy világi oka, a barka népszerűsége töretlen és nemcsak a lakásban. Bár többnyire vizes élőhelyek növénye, de remekül érzi magát átlagos kerti talajon is, és nagy a csábítás, hogy kertünkbe is ültessünk belőle egyet. Azonban ne válasszuk a vad kecskefűzt, akármennyire is vonzó fiatal barkás vesszőivel, idővel 8 méter átmérőjű bokorrá fejlődik és kiszorít maga mellől minden más növényt. Bár a visszavágást jól tűri és ettől még erőteljesebb vesszőket nevel, előbb utóbb átlagos méretű kertet kinövi. A kereskedelemben kapható kertészti fajtája a csüngő ágú fűz Salix caprea ’Kilmarnock’ vagy gyakran tévesen ’Pendula’ néven kerül forgalmazásba. Ez a kis fa igazán soha nem növi ki a helyét, különböző 0,5 – 2 méter magasságba beoltott nemes részből, hozza leomló, csüngő vesszőit, igazi ékszere lehet a kertnek. Bármelyen magasat is választunk, tartsuk szem előtt, hogy az oltás magassága egyben a csüngő barka végső mérete is, felfelé már nem nő tovább, csak oldal irányba terjeszkedik kissé, ahogy friss hajtásaival mindig újabb lelógó ágakat nevel. Gondozása egyszerű, ültetés évében rendszeresen öntözzük, míg földlabdájával kellően begyökeresedik, de a víz utánpótlást később is meghálálja. A törzsről, vagyis az alanyról előtörő vad hajtásokat folyamatosan távolítsuk el. Legjobban a metszésre kell gondot fordítani, ennek hiányában ugyanis a rengeteg hajtást nevelő kis fa idővel összevissza ágú, gondozatlan, kócos frizurát fog viselni legyengült ágakkal. Ezért minden tavasszal az elvirágzás után a vezér ágakról a befele és keresztben nőt hajtásokat távolítsuk el, és az előző évi csüngő vesszőkét 3 – 4 rügyre vágjuk vissza. Legyünk bátrak a metszésnél, lehet drasztikusnak hat a beavatkozás, de tudni kell mindig az ezután kihajtó friss erős vesszőkön fognak sorakozni, a jövő tavaszi barkák.

Tipp: A frekventál helyre ültetett csüngő barka köré ültethetünk tavaszi hagymásokat vagy primulát, húsvétkor pedig színes tojásokat akaszthatunk rá tojásfát készítve belőle. Egy kis további húsvéti kreatív dekorációs ötleteknek csak a képzeletünk szab határt.

Lázas tavaszi készülődést, és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!

Bizarr szépségek.

Kép: Kew Garden. 

Ha virágillatról van szó elsősorban valami kellemes, parfümös aromára asszociálunk. Tarka virágok árasztotta illatra, melyek méhek és pillangók hadát vonzza, és terített asztallal mézédes nektárral csalogat valamennyi állatot mely a beporzásban segít őket. De a növényvilág olykor azonban ennél sokkal találékonyabb.

Szumátra, Borneó és Jáva trópusain él egy parazita növény, a rafflézia Rafflesia arnoldii amelynek 1 méternél is nagyobb átmérőjű virágjait féltőn, vigyázva turistáknak mutatgatják pár dollárért a helyiek. A világ nagy botanikus kertjeiben hosszú sorok állnak, hogy lássák a szintén Szumátráról származó 2 méternél is magasabb virágot, a Titánbuzogányt Amorphophallus titanium, mind ezt egy  hozzá méltó impozáns 50 kg-ot is meghaladó gumókból kifejlődve. A két növény rendszertanilag nincs közvetlen rokonságban egymással, és mégis azon kívül, hogy övék a bolygónk legnagyobb virágjai, még egy azonossággal rendelkeznek elképesztően erős dögszagot árasztanak.

Otthoni körülmények között nincs mód arra, hogy ezeket az óriásokat tartsuk, de van jó pár növény melyek hasonló képességekkel rendelkeznek, és ma is kedvelt dísznövényeink. Ilyen az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvendő titánbuzogány kistestvére a Kína déli részéről, Vietnamból származó, bizonytalan magyar nevű esernyőpálma vagy tigrispálma Amorphophallus konjac, bár igaz semmi köze a pálmákhoz a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozik. Magyar nevét a gumójából kihajtó egyetlen 1 méter magasra is megnövő, ernyőszerűen szétterülő, foltozott, nagyon dekoratív leveleiről kaphatta. Bár levele is rendkívül mutatós mégis azt megelőzően, a már nagyobb, idősebb gumókból előtörő virágja az igazi különlegessége.  Rendszerint júliusban mintegy 60 centiméteres száron hozza közzel 40 centiméteres torzsavirágzatát melyet lilásbordó fellevél vesz körül. Amint kivirágzik, messziről érezhetjük rendkívül kellemetlen dögszagát. Hozzá hasonló a család másik ilyen kedvence, a csodagumó Sauromatum vernosum Himalájától Afrikáig elterjedt növény. A csoda jelzőt azzal érdemelte ki, hogy tavasszal a föld nélkül csupasz gumóból is képes virágot fejleszteni. Nem e világinak tűnő virágját az átható szagon kívüli fokozza a torzsavirágzatnak háttérét szolgáló világossárga alapon sűrűn barnán pettyes fellevele is.

Mindkét fajt elvirágzás után is tovább kell gondozni, hiszen ezután jelenek meg leveleik. Rendkívül könnyen tarthatók, legjobb szabadban, cserépben nevelni őket. Őszre eldobják leveleiket és visszahúzódnak, a gumókat száraz, fagymentes helyen teleltessük át, akár egy papírba becsomagolva.  A gumók kiszedésekor bőségesen találunk rajtuk sarjakat, melyeket leválasztva könnyen szaporítható mind két fajt.

Rendkívül érdekes, hogy a hagyományos illattal és nektárral csalogató virágok helyet ezek a növények a beporzást az elhullott állatok tetemét rendszeresen látogató rovarokra, főleg döglegyekre bízzák. Valamennyi ilyen dögszagot árasztó virág a tökéletes megtévesztés mestere, nem csak az “illat” anyag egyezik meg a bomló dög szagával, de színeiben is, textúrájában is nagyban hozzá járul a teljes illúzióhoz. A trükk annyira jól sikerül, hogy a legyek sokszor le is petéznek a virágra, és csak később éhhalálra ítélt lárvák szembesülnek a csalás tényével. A virágzás eme extrém formáját választó növényeknek pedig nem kell drága nektárt előállítani. A becsapott rovar beporzásért gyakorlatilag semmit sem kap cserébe, sőt néha utódai életével fizet hiszékenységért.

Más növénycsalád tagjai is élnek ezzel a taktikával. Afrika déli részének száraz, köves vidékről őshonosak a dögcsillagok. Négy élű 20 – 30 centiméteres szukkulens szártagjaikkal párnát képeznek. Régóta egyik igen kedvelt cserepes pozsgás növényeink közé tartoznak. A nyár második felében jelenek meg rajtuk, a kezdetben gömb alakú bimbókból, kinyíló 5 ágú tengeri csillagra emlékeztető virágjai. Színűk fajonként változó a Stapelia gigantea sárgás virágain bordó, rőt szőrökkel van felvértezve, vagy a hozzá hasonló, de tiszta bordó S. grandiflora a legismertebb ezek közül. 

Kisebb növésű rokon a tarka dögcsillag Orbea variegata mindössze 10 centiméter magas növő, sűrűn fejlődő, részben elfekvő hajtásaival melyek könnyen legyökeresedő, párnát alkot. Virágja 5-9 centiméteres, ötágú csillag alakú, színe rendkívül mutatós világossárga rajta sok apró sötétbarna folttal gazdagon díszítve.

Kedveltségük a bizarr szépségük mellett minden bizonnyal az egyszerű tarthatóságukon is múlik. Világos, de a tűző naptól azért védett helyet kedvelik, ha túl sok nap éri őket a zöld hajtásaik elszínesednek bordós, pirosas árnyalatot kapnak. Pozsgásak, tehát kevés vízre van szükségük, a túlöntözés halálos lehet számukra kiváltképp a téli 5 -10 C fokos teleltetési időszak alatt, ilyenkor az sem baj ha kissé össze ráncosodnak a sanyargatás miatt. Könnyen szaporíthatók letört szártagjainak gyökereztetésével hamar új növényt kapunk. Ültetéshez használjunk kaktuszokhoz is már bevált szemcsés folyami homokkal kevert földet.

Kétségtelen e dögszagot árasztó növények a természet lenyűgöző csodái, és ezért, mint igazi különlegességek az erőteljes szaguk ellenére is kedveltek valamennyi növénybarát között.

A ma reggeli hóesésben készítettem egy rövid videót a kertünkről, igaz telefonos felvétel, de remélem visszaadja a téli kert varázsát. Sokak véleményem, hogy ezekben a hónapokban nincs sok látnivaló odakint, de egy kert minden évszakban izgalmas. Havas ágak, roskadozó örökzöldek, tavaszra váró virágok és hozzá Vivaldi

Kellemes sétát kívánok a meleg szobából mindenkinek!

Messzi tájak tavaszi üzenete. – A botanikai tulipánok.

A legkedveltebb tavaszi hagymás növényeink kétségtelen a tulipánok. Kertünkbe számtalan virág típusú és szebbnél szebb színű csodás nemes tulipán közül válogathatunk. Rendszerint színes fotókkal kínált fajták mellett találhatunk néhány szerényen megbújó kisebb virágú vad vagy úgynevezett botanikai tulipánt is.

A tulipánok őshazája Délkelet-Europától, Irántól Közép- és Keleti-Ázsiáig terjed, füves pusztákon, sztyeppékén, hegyoldalakon van vad élőhelyük. A liliomfélék (Liliaceae) családjába tartoznak, a fajok száma megközelíti a százat.  Már nem tudjuk pontosan melyik, de ezek közül származik a mai kerti tulipánok őse is, hiszen régóta, legalább háromezer éve hódolnak e növények szépségéért. Először a Perzsa majd onnan a Török birodalom kertjeibe kerültek. Az 1550-es években, az akkor hatalmas és rettegett török birodalom közvetítésével, - feltehetően rajtunk keresztül - jutottak Európába, az első írásos emléket erről a németországi Augsburgba jegyezték fel. Maga a tulipán név is a turbán szóra vezethető vissza, ami a nem teljesen kinyílt virágoknak még turbánszerű formájára utal. Majd egyre népszerűbbé válássukkal, egy-egy új változat megjelenésével egész őrület kezdődött miattuk. Csak nem nyolcvan ével később, az 1630-as években már Hollandiában olyan méreteket öltött a „tulipán mánia”, hogy néhány újdonságért egy egész ház árával képesek voltak fizetni. Akkoriban sokan gyorsan próbáltak meggazdagodni a tulipánok spekulációjával, de olyan gyorsan el is vesztettek mindent, amikor a piac összeomlott. Legvégül az államnak kellett közbe avatkoznia a rend visszaállításában. Egy valami azonban megmaradt Hollandiának, azóta is ők a legnagyobb tulipán termesztők és nemesítők a világon, az ország neve pedig összefonódott a tulipánokkal.  A kinemesített fajták száma pedig ma már több ezerre tehető. A könnyebb tájékozódás miatt virágtípusuk és szülőfajaik szerint 15 különböző csoportra osztották fel őket, mint például Triumph, Darwin-hibridek, Liliomvirágú, vagy éppen Papagájvirágú csoportra, csak a legismerősebb neveket említve, de külön ott vannak közöttük feltüntetve a botanikai tulipánok is.

Az utóbbi időbe megnövekedett a népszerűségük ezeknek a vadtulipán fajoknak. Felhasználásuk sok lehetőséget rejt magába, kerülhetnek balkonládába vagy vegyes tavaszi hagymás beültetésbe, tél végén hajtathatjuk cserepesként bent a lakásban. Igazából azonban egyetlen egy természetes kertből sem hiányozhatnak, jól mutatnak sziklakertbe vagy virágágyasba egyaránt. Apróbb botanikai tulipán fajok hagymáit más korai hagymással, mint tavaszi sáfránnyal , hagymás nőszirommal társítva elültethetjük szórtan akár a gyepbe is, de ilyenkor vegyük figyelembe, hogy az első fűvágásra csak a levelek visszahúzódása után kerülhet sor.

Így ültethető például az egyik legismertebb botanikai tulipán faj, a Tulipa tarda is. Apró mindössze kb. 10 cm magas, belül fehéres kívül bordós lila virágjaival Közép-Ázsiai területeiről származik. Ugyancsak alacsony, de az egyik legkorábbi tulipán a szürkészöld levelű Tulipa turkestanica. Mint neve is mutatja turkesztáni eredetű, egy száron több krémfehér virágot hoz, narancssárga torokkal, sokszor már február végén, márciusban virítani kezd.

Lombhullató fák, cserjék között megfelelő helyen szinte kivadul, és terjeszkedni kezd az Európa délkeleti részén élő Tulipa sylvestris. Leveleik vékonyak, szálasak ezüstös szürke színűek, az akár 40 cm magas vékony szárain, mint egy balerinák ringatják élénksárga, illatos virágjaikat.

Virágágyba, sziklakertbe is nagyon ajánlottak a következő fajok még. Mint Tulipa praestans narancsvörös virágjaival szintén régóta kedvelt, és számos kerti változata ismert. Mindössze 10 – 30 cm magas és Tádzsikisztán északi hegyei közül származik, akár egy hagymából 5 virágot is képes fejleszteni. 

Kétségtelen a vadfajok között a legnagyobb virágúak között van Tulipa kaufmanniana. A Tien-san nyugati részéről eredő, de ma már több termesztett fajtával rendelkező tulipán. Nálunk korán nyílik sokszor már március végén, virágja teljes napon mikor kinyílik a 10 cm átmérőt is meghaladja. Kelyheinek belső része krémszínű vagy halványsárgás, külső oldalukon jellegzetes vörösen futtatott csík látható. Ugyancsak Közép-Ázsia hegyeiből való a szintén nagyobb virágúnak számító Tulipa greigii, ragyogó narancsvörös virágjait egyesével hozza. Rendkívül feltűnőek dekoratívak levelei, melyet vörösesbarna csíkok, pettyek gazdagon díszítenek. A Kréta szigetén és Törökország nyugati részén őshonos Tulipa saxatilis 15 -25 cm magas szárain nyíló virágjai halvány rózsaszínek és enyhén illatosak. Többnyire ezek a leggyakrabban előforduló fajok, de aki egy kicsit jobban körül néz a virághagyma piacon, sok más gyönyörű botanikai tulipánra és annak változataira bukkanhat.

Gondozásuk egyszerű, megegyezik nemesebb kerti társaikéval, napos helyet és laza talajt kedvelnek. Elvirágzás után maximum csak magházukat vágjuk le -egyébként sok faj képes magról is szaporodni magától.- leveleiket hagyjuk természetesen módon visszahúzódni, hogy a következő évi virágzásukhoz szükséges kellő tápanyagok vissza tudjanak jutni a hagymákba. Ilyekor frissítés miatt két – háromévente szedjük fel a hagymákat, és augusztus végétől októberig ültessük el újra őket kellő távra és 10 – 15 cm mélyen.

Tipp: Megkönnyítik az ültetést és a felszedést amennyiben hagymakosárba ültetjük őket, illetve egyúttal védi is a hagymákat a rágcsálókkal szemben.

Még ha nem is akkorák és díszesek, mint nemesebb társaik van valami természetes báj, ártatlanság bennük, ami rabul ejti az embert. Rájuk tekintve messze Ázsia zord, kietlenen vidékének tavasza juthat eszünkben, mikor az első napsugarak a kopár sziklák, fűcsomók közül előcsalogatják ezeket az apró kecses virágokat, jelezve, hogy végleg megérkezett a szívmelengető tavasz.

Mindenkinek oly kedves - ciklámen

Nyár második felétől szeptemberig erdőket járva apró édes illatú, lilás vagy róla elnevezett „ciklámen” színű édes illatú növényekbe ütközhetünk. A virágboltokban tavaszig sorakoznak kecses virágokkal megrakott dísznövényként árusított cserepei.

A latinul is Cyclamen néven nevezett nemzetség 19 fajt foglal magába és a kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartoznak. Elterjedésük főleg Európa mediterrán részei, a Közel- Kelet és Észak- Afrika. Évelő növények, amelyek közvetlen a földfelszíne alatt lapos, korong alakú gumókat fejlesztenek. Ezek közepéből nőnek nyeles szív vagy vese alakú tőleveleik, melyek zöld színűek, egyes fajokét látványos ezüstös mintázattal gazdagon díszítve. Virágok a lombozat fölé nyúló tőkocsányok kissé bókoló csúcsán nyílnak, egy-egy virág 5 sziromlevele elegánsan visszahajolva, felfelé állók. Színük rózsaszínű, lilás ritkán fehér, virágzási idejük fajonként más- más, néhányuk tavasszal, többségük pedig nyár végétől nyílik. Általában lomblevelű erdők mélyen élnek, és ehhez remekül alkalmazkodtak is. Ősszel már lombhullást kicsit megelőzően megjelenek levelei, hogy mire a kopasz ágak között talajára érnek a napsugarak addigra teljes kifejlett levélzettel rendelkezzenek és élvezzék az éltető napsütést. Tavasszal aztán ismét sötét lombsátor borítja be őket, de gumóikba visszahúzódva átvészelik akár a tikkasztó nyári időszakot is. Termésük szintén igen érdekes, hiszen megérve a toktermés szára jellegzetesen rugószerűen felcsavarodik, és valósággal kilövi az érett magvakat.

VADON.

Egyetlen őshonos faj nálunk, az Erdei ciklámen Cyclamen purpurascens. Elterjedését tekintve a Balkán, Közép-Európa, Délkelet-Franciaország hazája. Magassága 10 – 15 cm. Áttelelő tőleveleik többnyire szív vagy vese alakúak, az szélük ép vagy kissé cikkcakkosak, sötétzöldek ezüstszürke rajzolattal, a fonákjuk lilás. Nyár végén júliusban – szeptemberben nyílnak, jellegzetesen „ciklámenszínű” finom illatú virágai.

A vadonnövő példányokat nem szabad áttelepíteni a kertbe, mert szigorúan védett növények!

KERTBE.

Amennyiben kertünkbe kiültetve cikláment szeretnénk tartani, válasszuk a borostyánlevelű cikláment Cyclamen hederifolium az egyik legismertebb kertekben ültettet faj és egyúttal a legigénytelenebb is. Érdemes helyet keresni neki, mert mind a hideget és a nyári szárazságot, mind pedig a meszes talajt jól elviseli. Származása tekintve Dél-Európától Törökországig terjed. Zöld, díszes levelei változó méretűek, leginkább borostyán levelére emlékeztetnek, széleik sima vagy fűrészes, fonákjuk lilás. Világos rózsaszín virágai a közepük felé sötétednek, késő nyártól tél elejéig nyílnak, gyakran még a levelek kihajtása előtt megjelenek.

Különleges a télvégén virágba boruló ciklámen a Délkelet- Európából, a Kaukázusból, és a Közel- Keletről származó Kislevelű ciklámen Cyclamen coum. Kora tavasszal sokszor hó alatt nyíló ciklámen, alacsony mindössze 6-8 cm magas rózsaszínű, virágai illattalanok. Levelei ennek is ősszel fejlődnek, kerekdedek, vese alakúak, sötétzöldek ezüstös mintával. Az ültésnél vegyük figyelembe, hogy a téli nedvességre és erős fagyokra érzékeny, ezért lehetőleg takarjuk lazán fenyőgallyal, vagy ültessük laza ágrendszerű cserjék árnyékába.

Tipp: Nyugalmi állapotban vásároljunk gumókat, általában színes, gondozási piktogramokkal ellátott csomagban kaphatók.  A kertben a tűző napsugárzástól védett árnyékos helyre ültessük valamennyit, a gumók olyan mélyre kerüljenek, hogy vékony 1-2 cm földréteg takarja őket. Jó vízáteresztő üde talajt szeretnek.

LAKÁSBA.

Leggyakrabban a Szobaciklámennel Cyclamen persicum találkozhatunk, jóllehet mindenki kapott vagy adott legalább egy cseréppel e kedves virágból. Mint népszerű cserepes dísznövényt már régóta termesztik és keresztezéssel számtalan hibridet hoztak létre, mindezeket a kisázsiai eredetű C. persicum-ból származtatva. A szobaciklámen általában 15-30 cm magas és ugyanilyen széles növény, de népszerűek a kisebb, törpe változatok is. Az ősztől tavaszig terjedő időszakban kínált növények virágainak szirmai lehetnek ép szélűek, hullámosak, fodrosak, a virágok színekben is változatosak fehér, piros, rózsaszín, bíbor, lila árnyalataiban vagy éppen cirmosak is lehetnek.

 A szobaciklámen nem fagytűrők, ezek szobai tartásra alkalmasak. A cserepes növényként megvásárolt cikláment világos, de tűző naptól mentes helyre tegyük, ideális hőigénye a 16 – 18 fok. A meleg fűtött lakásban hamar értékét veszti. A legkritikusabb tényező, amelybe a legtöbb szobai ciklámen tönkre megy, az öntözés. Alulról érdemes öntözni, hogy a gumó körül soha ne legyen túlzottan nedves a talaj, illetve levelét ne érje víz, mivel érzékeny a botrítisz- és a szürkepenész fertőzésre egyaránt. Legjobb, ha két öntözés között kissé kiszárad a földje, de még nem kókadnak a levelei, virágai. Ilyenkor virágcserép alátétből szívassuk fel földjét, azonban tartósan ne álljon vízben a cserép. Az elszáradt leveleket és elhervadt virágokat tőből rendszeresen távolítsuk el. Elvirágzás után késő tavasszal, amikor a szobaciklámen levelei sárgulni kezdenek, szüntessük meg az öntözést. Ilyenkor, mint élőhelyén a nyári szárazság ellen védekezve behúzódik a talajba és csak ősszel hűvösebb, csapadékosabb idővel kezdenek hajtani. Mi is tartsuk ilyenkor szárazon, nyáron jobban érezheti magát kert árnyékosabb zugába kiültetve. A gumókat nyár végén megtisztítva laza szerkezetű tőzeges földbe cserepezzük be. Ültetésnél ügyeljünk arra, hogy a gumó felső harmada a talaj fölé kerüljön. A kint nyaraltatott, de a fagyok előtt bevitt ciklámen karácsonyra újra nyílhat.

TIPP: Cserepes növény megvásárlásakor! Csak egészséges, üde cikláment válasszunk, a nyílott virágok mellett sok bimbó is legyen rajta. A sűrű levélzetnek köszönhetően nagyon könnyen rothadni kezd a levele vagy a gumója, ha azt látjuk, hogy lomb alján van egy-két kókadt, nyálkás nyelű levél vagy virágbimbó, ne válasszuk!