Méregzöld örökzöld. - Tiszafa

Ősz végétől mikor az utolsó elszínesedett levelek is elhagyják az ágakat, a lecsupaszított kertben előtérbe kerülnek az örökzöldek. Szürke, rövid nappalokkal búcsúzó évszakban, a tél hibernált álmába egyre jobban elmerült kertben üde színt visznek ezek a növények. Közöttük egyik, nemcsak haragoszöld lombjával tűnik fel, de élete egyedülállóan tele van kettősséggel, ellentmondással, misztériummal - ez a közönséges tiszafa Taxus baccata.

 A tiszafák 10 – 20 méter magasra növő közepes méretű vörösesbarna kérgű fák, gyakran több törzset is nevelnek, melyek gyakran össze is nőhetnek. Ágain sötétzöld tűleveleik oldalágaikon fésűsen, vezér hajtásain viszont örvösen állnak. Lombjukkal és habitusukkal fenyőkre emlékeztetnek, hozzájuk hasonlóan nyitvatermők közé is tartoznak, de szinte minden más tulajdonságaiban eltérnek azoktól. Például nem sok magvat tartó tobozt teremnek, hanem végen nyitott bogyókat melyben egyetlen egy mag van. Ráadásul a növények minden része, a magjával együtt rendkívül mérgező úgynevezett taxin-t tartalmaz, érdekes módon a magot körülvevő piros, zselés magköpeny viszont egyáltalán nem az, sőt kifejezetten kellemes lédús, édeskés ízű ehető. Kedvelt csemegéjük a madaraknak, főleg a rigók rajonganak érte, egészben elfogyasztják a bogyókat, majd magjaik emésztő rendszerükön keresztül emésztetlenül pottyantják el, mindeközben messzire juttatják a faj utánpótlását. Termést viszont nem minden fán találunk, ennek az oka, hogy a növény kétlaki, vagyis kétféle egyeddel találkozhatunk, van porzós (hím) és termős (nő ivarú) példányok, ez utóbbin lesznek a bogyók. A porzós fák pedig tél végén, kora tavasszal enyhe szellő hatására is porfelhőként, milliárd számra szórják pollenjüket a megtermékenyítés reményében.

Őshonos növényünk, bár természetes előfordulása egyre kevesebb, de szerte megtalálhatóak foltjai még Európában. Rendkívül lassan nőnek, törzse évente csak 1 – 2 millimétert vastagszik, viszont ha pontos évet nem is lehet megállapítani korukra tekintve, kétezer év feletti élettartammal a kontinens leghosszabb életű növényei címere nyugodtan pályázhatnak. Rugalmas fájából íjakat készítettek, valamint kemény, ellenálló fa anyaga mivel nem tartalmaz gyantát, mint a fenyőké, értékessé tette. Ez lett a veszte az európai vad erdő állományának is, fái fűrészek áldozatai lettek.

 Nem is csoda, hogy az európai népek fantáziáját mindenhol megindította e különös növény. Különböző hiedelmekben, vallásokban a generációkat átívelő matuzsálemi kora, valamint mérgező volta mind az öröklét mind a halál jelképe egyaránt lett. Gyakran ültették templomok kertekbe, temetőkbe.

1780 körül Írországban találták rá a felfele törő hajtásaival növő oszlopos T. baccata ’Fastigiata’ fajtára. Azóta számos fajtáját szelektálták, a világoszöld friss hajtásaival ’Aurea’ fajták tagjai látványos kontrasztot alkotnak sötétzöld levelekkel. Kertekbe később más kontinens fajai is bekerültek, mint a Kínai tiszafa T. chinensis vagy Japán tiszafa T. cuspidata, ez utóbbi és a mi Közönség tiszafánk T. baccata hibridjéből létre jött Taxus x media, legismertebb fajtája az oszlopos ’Hicksii’. A tiszafák 200 feletti kertészeti változata biztosítja számunkra, hogy kertünknek megtaláljuk a megfelelő egyedet legyen az oszlopos, gömbölyded, vagy éppen törpefajta.

A nyírást rendkívül jól tűrik, sőt erősebb csonkolásnál is megújulnak, ezért talán a legszebb örökzöld sövény alakítható ki belőlük. Mindössze lassú növekedésük a hátrányuk, viszont elég évente egyszer szezon végén nyírni őket. Felismerték ezt a kastélyok kerttervezői is, számtalanszor ültették és alakították mesterfokon különböző formára, ahogy például a fertődi Esterházy kastély barokk parkjában láthatjuk.

 Gondozásuk nagyon egyszerű: talajra nem igényesek csak a nagyon vizes területekre ne ültessük, árnyékos helyen is megélnek, városi légszennyezést jól tűrik, betegségre nem hajlamosak. Magról vagy a fajták dugványozással szaporíthatok.

Figyelem! Rendkívül mérgező hatása és csalogatón piros bogyója miatt ott, ahol kisgyerekek fordulnak elő, figyelünk rájuk különösen vagy inkább ne is ültessük őket.

Végére még egy ellentmondás vele kapcsolatban, hogy miközben halálosan mérgező, belőle kivont egyik toxin a taxol a sejt burjánzás leghatásosabb szere, így a rákgyógyításban fontos gyógyító szerepe van. Ma a gyógyszeripar keresett alapanyaga, milliók reménye.