Ausztráliának 2020. új éve a rekordokat megdöntő hőség után
soha nem látott tűzvészeket hozott. A szélsőséges időjárásért az ember okozta globális
felmelegedést teszik felelőssé. A pusztítás hatalmas. A több emberáldozatot
követelő bozót- és erdőtüzek számos lakóház mellett jelentős gazdasági károkat
is okoztak a kontinensnek. Folyamatos, emberfeletti küzdelmet folytatnak a
lángokkal, de a végső megoldást csak egy csapadékosabb időszak hozhatna. A természetre
is hatalmas csapást mér, becslésék szerint már mintegy egymilliárd állat
pusztult el, és könnyen lehet, hogy néhány ritka faj örökre eltűnik a
földszínről. Aggasztó hírek érkeztek egy ritka fenyőről is Új- Dél-Walesből. Létezéséről
is csupán csak a múlt század végétől tudunk, mégis e különleges örökzöld sok
mindent elmesél bolygónk múltjáról, Ausztrália egyedi élővilágáról, az ember természetformáló
erejéről.
Kép: internet
A Sydneytől 200
km-re fekvő Kék-hegységben, David Nobile szenvedélyének,
a kanyonmászásnak élt. A térség számtalan vízmosása és szurdoka terepet
biztosított extrémsport iránti hobbijának. 1994-ben egy kora szeptemberi napon,
a 29 éves David nem is sejtette, hogy bekerül a tudománytörténelembe. Mint
ahogy máskor, ezúttal is felvette felszerelését és egy átlagos túrára indult a
Wollemi Nemzeti park egy a világtól elzárt kanyonjába. A párás mikroklímájú szurdokvölgyben
eddig számára ismeretlen, pár egyedből álló különös fenyős ligetet talált. Csokoládébarna
törzsük sűrűn tele barnás, drazsészerű képződménnyel, örvökben vízszintesen
álló ágakkal. A fenyő nem hasonlított a környezete egyik fajára sem. Levele
sötétzöld, kissé páfrányszerű, lapos, 6-8 cm hosszú és 3-4 milliméter széles,
két sorban fésűsen helyezkedik el hajtásokon. S bár a növények egylakiak, külön-külön
találhatóak meg rajtuk egyivarú virágaik. A hajtáscsúcsok végein jelennek meg 10 cm hosszú kukacszerű
porzós, és külön a másfél centiméter átmérőjű gömbtermős virágaik, melyek 2 év
alatt 10-12 centis tobozzá fejlődnek. Az idősebb példányok maximum 40 méteres
magasságig nőhetnek.
Érdeklődését felkeltette, ezért letört egy hajtást, és
elvitte megmutatni egy botanikus ismerősének. Bebizonyosodott: egy igazi
különlegességet talált, ami nem volt teljesen ismeretlen a tudomány számára. Közel
90 millió éves fosszíliákból már tudták mivel állnak szembe. Egy, az
araukáriafélék (Araucariaceae)
családjába tartozó rég kihaltnak hitt fenyőfélével. E kövekben megmaradt növénymaradványokból
tudjuk, hogy ősi fajtársai valamikor a Jura korszakban élték igazán
virágkorukat, a dinoszauruszokkal egy időben. Itt a völgyben, elszigetelten pár
tucat egyed utolsóként túlélte a bolygón történt gyökeres változásokat, és élő kövületekként
itt maradtak. Léptékben ez körülbelül olyan, mintha az állatvilágban élő dinoszauruszt
találtak volna. A botanikai szenzáció bejárta a világot. David egy csapásra
híres lett és az elismerés sem váratott magára. Az ausztrál akadémia tudományos
címet adott neki, ő maga pedig hivatásos természetőr lett.
A tudomány felfedezőjéről és a megtalálás helyéről a latin Wollemia nobilis –nek nevezték el. A kevés
megmaradt példányt rögtön a legveszélyeztetettebb fajok közé sorolták. Az eddig
is elszigetel élőhelyét továbbra is teljes titokban tartják mind a mai napig.
Megelőzve, hogy turisták, növénygyűjtők kárt tudjanak tenni az állományba. A szurdokot
csak szigorúan szakemberek látogathatják kellő ellenőrzés és fertőtlenítés
mellett, megakadályozva kórokozók, kártevők behurcolását. Rövidesen botanikusok
és természetvédelmi szakemberek az alacsony egyedszám növelése céljából, magról
és vegetatív módon szaporítani kezdték őket. A fiatal példányokat pedig visszatelepítették
eredeti élőhelyükre. A mostani bozót- és erdőtüzek ezen területek közelében is
tombolnak, veszélyeztetve az amúgy is törékeny állományt. Az ausztrál
élővilágnak nem ismeretlenek a bozóttüzek, gyakorlatilag hozzá tartozik az
ökoszisztémához. A mostani viszont nagyságával és intenzitásával mér csapást a
természetére, nem hagyva időt a menekülésre és annak regenerálódásra. A
Wollemia törzsekről tudjuk e növények is valószínűleg találkoztak az évszázadok
alatt tüzekkel. A növény csodálatos megújulási képessége folytán a törzs, ha
megsérül a még élő részekből újhajtásokat és idővel új törzseket nevel, így
nehéz is meghatározni az egyedek pontos korát. Egy-egy törzs egy-kétszáz éves
lehet, de van törzs alap, amit ezer évesre becsülnek. Ha a mostani tűzvész
eléri őket, utána talán újra tudnának fakadni, de a fiatal állomány és a munka
szinte biztos odaveszik.
A növényszaporítók azonban nem csak a területre juttattak vissza
fenyőt, a faj megőrzése és bemutatása végett botanikus kertekbe kerültek
világszerte, így Magyarországra például először a Füvészkertbe. Sőt a
felfedezésétől számított alig több mint 25 év elég volt arra, hogy a kertészek
folyamatos szaporításának hála, mára bárki díszfaként ültetheti kertjébe. Különlegessége,
szépsége véget egyre több helyen találkozhatunk vele, az alig maroknyi
túlélőből most sok tízezer növekszik szerte a világban. Ma már elmondhatjuk,
hogy talán pont az emberek civilizációs fejlődése miatt az élőhelyén veszélyben
lévő sárkányfenyő az emberek odafigyelésének és növények utáni lelkes szenvedélyéjüknek
köszönhetően nem pusztul ki teljesen. Minden elültet kis wollemia fenyő reményt
jelent arra, hogy e ritka faj biztosabban fennmaradjon az utókor számára.
Hazai faiskolák, dísznövénykereskedések kínálatában is megjelent
az elmúlt években. Hazai tartásával azonban még nincsenek komolyabb
tapasztalatok. Nem igényel különösebb szakértelmet a gondozása. Fiatalon félárnyékos,
párás helyet biztosítsunk számára, idősebb korban már bírja a tűző napot is,
talajban jó vízáteresztő, kissé savanyú vagy semleges ph. értéket kedveli. A
télállósága viszont alacsony mínusz 5 – 8 C foknál hidegebbet nem visel el, ezért
védett helyre ültessük, illetve készüljünk fel, hogy a nagy hidegben esetleg
valami téli védelmet kell készíteni köré. Érdemesebb lehet dézsásként tartani
és kemény fagyoknál egyszerűen csak teleltető helyre vinni. Azoknak, akiknek
nem okoz gondot egy kis többlet növénygondozás, egzotikus megjelenése miatt érdemes
próbálkozni vele.