Remények a kihalás széléről. – Wollemia, Sárkányfenyő.

Ausztráliának 2020. új éve a rekordokat megdöntő hőség után soha nem látott tűzvészeket hozott. A szélsőséges időjárásért az ember okozta globális felmelegedést teszik felelőssé. A pusztítás hatalmas. A több emberáldozatot követelő bozót- és erdőtüzek számos lakóház mellett jelentős gazdasági károkat is okoztak a kontinensnek. Folyamatos, emberfeletti küzdelmet folytatnak a lángokkal, de a végső megoldást csak egy csapadékosabb időszak hozhatna. A természetre is hatalmas csapást mér, becslésék szerint már mintegy egymilliárd állat pusztult el, és könnyen lehet, hogy néhány ritka faj örökre eltűnik a földszínről. Aggasztó hírek érkeztek egy ritka fenyőről is Új- Dél-Walesből. Létezéséről is csupán csak a múlt század végétől tudunk, mégis e különleges örökzöld sok mindent elmesél bolygónk múltjáról, Ausztrália egyedi élővilágáról, az ember természetformáló erejéről.

Kép: internet

A Sydneytől 200 km-re fekvő Kék-hegységben, David Nobile szenvedélyének, a kanyonmászásnak élt. A térség számtalan vízmosása és szurdoka terepet biztosított extrémsport iránti hobbijának. 1994-ben egy kora szeptemberi napon, a 29 éves David nem is sejtette, hogy bekerül a tudománytörténelembe. Mint ahogy máskor, ezúttal is felvette felszerelését és egy átlagos túrára indult a Wollemi Nemzeti park egy a világtól elzárt kanyonjába. A párás mikroklímájú szurdokvölgyben eddig számára ismeretlen, pár egyedből álló különös fenyős ligetet talált. Csokoládébarna törzsük sűrűn tele barnás, drazsészerű képződménnyel, örvökben vízszintesen álló ágakkal. A fenyő nem hasonlított a környezete egyik fajára sem. Levele sötétzöld, kissé páfrányszerű, lapos, 6-8 cm hosszú és 3-4 milliméter széles, két sorban fésűsen helyezkedik el hajtásokon. S bár a növények egylakiak, külön-külön találhatóak meg rajtuk egyivarú virágaik. A hajtáscsúcsok végein jelennek meg 10 cm hosszú kukacszerű porzós, és külön a másfél centiméter átmérőjű gömbtermős virágaik, melyek 2 év alatt 10-12 centis tobozzá fejlődnek. Az idősebb példányok maximum 40 méteres magasságig nőhetnek.

Érdeklődését felkeltette, ezért letört egy hajtást, és elvitte megmutatni egy botanikus ismerősének. Bebizonyosodott: egy igazi különlegességet talált, ami nem volt teljesen ismeretlen a tudomány számára. Közel 90 millió éves fosszíliákból már tudták mivel állnak szembe. Egy, az araukáriafélék (Araucariaceae) családjába tartozó rég kihaltnak hitt fenyőfélével. E kövekben megmaradt növénymaradványokból tudjuk, hogy ősi fajtársai valamikor a Jura korszakban élték igazán virágkorukat, a dinoszauruszokkal egy időben. Itt a völgyben, elszigetelten pár tucat egyed utolsóként túlélte a bolygón történt gyökeres változásokat, és élő kövületekként itt maradtak. Léptékben ez körülbelül olyan, mintha az állatvilágban élő dinoszauruszt találtak volna. A botanikai szenzáció bejárta a világot. David egy csapásra híres lett és az elismerés sem váratott magára. Az ausztrál akadémia tudományos címet adott neki, ő maga pedig hivatásos természetőr lett.

A tudomány felfedezőjéről és a megtalálás helyéről a latin Wollemia nobilis –nek nevezték el. A kevés megmaradt példányt rögtön a legveszélyeztetettebb fajok közé sorolták. Az eddig is elszigetel élőhelyét továbbra is teljes titokban tartják mind a mai napig. Megelőzve, hogy turisták, növénygyűjtők kárt tudjanak tenni az állományba. A szurdokot csak szigorúan szakemberek látogathatják kellő ellenőrzés és fertőtlenítés mellett, megakadályozva kórokozók, kártevők behurcolását. Rövidesen botanikusok és természetvédelmi szakemberek az alacsony egyedszám növelése céljából, magról és vegetatív módon szaporítani kezdték őket. A fiatal példányokat pedig visszatelepítették eredeti élőhelyükre. A mostani bozót- és erdőtüzek ezen területek közelében is tombolnak, veszélyeztetve az amúgy is törékeny állományt. Az ausztrál élővilágnak nem ismeretlenek a bozóttüzek, gyakorlatilag hozzá tartozik az ökoszisztémához. A mostani viszont nagyságával és intenzitásával mér csapást a természetére, nem hagyva időt a menekülésre és annak regenerálódásra. A Wollemia törzsekről tudjuk e növények is valószínűleg találkoztak az évszázadok alatt tüzekkel. A növény csodálatos megújulási képessége folytán a törzs, ha megsérül a még élő részekből újhajtásokat és idővel új törzseket nevel, így nehéz is meghatározni az egyedek pontos korát. Egy-egy törzs egy-kétszáz éves lehet, de van törzs alap, amit ezer évesre becsülnek. Ha a mostani tűzvész eléri őket, utána talán újra tudnának fakadni, de a fiatal állomány és a munka szinte biztos odaveszik.

A növényszaporítók azonban nem csak a területre juttattak vissza fenyőt, a faj megőrzése és bemutatása végett botanikus kertekbe kerültek világszerte, így Magyarországra például először a Füvészkertbe. Sőt a felfedezésétől számított alig több mint 25 év elég volt arra, hogy a kertészek folyamatos szaporításának hála, mára bárki díszfaként ültetheti kertjébe. Különlegessége, szépsége véget egyre több helyen találkozhatunk vele, az alig maroknyi túlélőből most sok tízezer növekszik szerte a világban. Ma már elmondhatjuk, hogy talán pont az emberek civilizációs fejlődése miatt az élőhelyén veszélyben lévő sárkányfenyő az emberek odafigyelésének és növények utáni lelkes szenvedélyéjüknek köszönhetően nem pusztul ki teljesen. Minden elültet kis wollemia fenyő reményt jelent arra, hogy e ritka faj biztosabban fennmaradjon az utókor számára.

Hazai faiskolák, dísznövénykereskedések kínálatában is megjelent az elmúlt években. Hazai tartásával azonban még nincsenek komolyabb tapasztalatok. Nem igényel különösebb szakértelmet a gondozása. Fiatalon félárnyékos, párás helyet biztosítsunk számára, idősebb korban már bírja a tűző napot is, talajban jó vízáteresztő, kissé savanyú vagy semleges ph. értéket kedveli. A télállósága viszont alacsony mínusz 5 – 8 C foknál hidegebbet nem visel el, ezért védett helyre ültessük, illetve készüljünk fel, hogy a nagy hidegben esetleg valami téli védelmet kell készíteni köré. Érdemesebb lehet dézsásként tartani és kemény fagyoknál egyszerűen csak teleltető helyre vinni. Azoknak, akiknek nem okoz gondot egy kis többlet növénygondozás, egzotikus megjelenése miatt érdemes próbálkozni vele.