Történt az Úr 1377-ik esztendejében. Károly Róbert idősödő özvegye
Erzsébet királynő l. Lajos anyja, kínos köszvényben szenvedett. S mint
imádságos könyvében legyezte, egy remete kit az előtt, sem azután nem látott az
alábbi orvosság elkészítésére tanította:
" Végy lombikon,
négyszer leeresztett és megtisztált égett bort, három annyit. Rozmarint,
levelestől és virágostól együtt, két annyit. Tedd valami edénybe, felyűl zárd
jól bé és tartsd meleg helyen ötven órákig azután lombikon által bontsásd
le;"
A királynő írásában javasolta a szer hetenként egyszeri
étellel vagy itallal történő fogyasztását, illetve a vele történő minden napi
mosdást. Mint elárulta a rozmaring párlat nemcsak kínjaitól szabadította meg,
de úgy megszépült tőle, hogy a 72 éves uralkodónőt a lengyel király feleségül
kívánta venni. Az idők homályba vesző krónika néhol hiányos, de az bizonyos,
hogy elsőként így és itt készült a parfüm őse. A rozmaring és szesz főzésével
nyert gőzt hideg lepárlása után, mint gyógyszer majd, mint drága parfüm hódította
meg Európát. Egészen a 18. századig - a kölnivíz megjelenéséig- kontinens
szerte a patikák, nemcsak mint orvosságot tartották, de első illatszerként is árulták.
Bár nálunk kevésbé ismert, e feljegyzés után mindenhol Magyar Királyné Vizeként,
vagy franciául Eau de la Reine de Hongrie, angolul Hungary water márkanéven
értékesítették. A híresés vált rozmaring és más hozzá adott növényi kivonatú parfüm
ott állt az előkelő hölgyek pipereasztalain. Büszkék lehetünk erre főleg úgy,
hogy a rozmaring nem is őshonos Magyarországon, mediterrán tájak növénye ott
már az ókor óta ismert illat-, gyógy- és fűszernövény.
A középkorban a
kolostor kertek egyik jellegzetes gyógynövénye, csak később terjed el szélesebb
körbe való tartása. A rozmaring néphagyományunkban tisztaság és az ártatlanság
egyik szimbolikájává vált, gyakran előfordul kedveskedő „rozmaringom”
megszólítás a népköltészetünkben. A lányok gyakran leszakított ággal mentek
templomba, vagy adtak éppen a legénynek ajándékba, amit aztán azok kalapjukba
tűzek. A menyasszonyi koszorúk fontos kiegészítő virágjaként használtak esküvőkön.
Ma is fontos része gasztronómiánknak,
minden konyha fűszerespolcán megtaláljuk. Sült húsok, saláták, mártások fontos
fűszere. Erős, átható aromája miatt azonban érdemes óvatos mennyiségben
használni.
A növény az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik, sokáig önálló nemzetségbe sorolták,
tudományos Rosmarinus officinalis
néven ismerték. Az újabb genetikai vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy
közeli rokonságot mutatnak a Salvia
nemzetséggel, így megszüntetve önálló nemzetségüket átsorolták ide őket, így ma
a helyes tudományos neve: Salvia rosmarinus.
Eredeti termőhelyén a Földközi-tenger térségében 2 m
magasságot is elérő, sűrűn elágazó örökzöld cserje. Szürkészöld színű levelei
keresztben átellenes állnak, 3-4 cm. hosszúak, vékonyak és illóolajban rendkívül
gazdagok. Halványkék ajakos virágjaik január, március, áprilisban nyílnak, de
szórványosan egész évben virágozhatnak. Nagyon jó méhlegelők méze igen kitűnő
ízű. A növény szépsége miatt dísznövényként is megállja a helyét. Nálunk nem
egészen télálló, védett déli fekvésbe ültessük, vagy jobb, ha egyenesen egy
nagyobb cserépbe tartjuk, és -5 C fok alatti hidegben védett helyre visszük.
Nyáron tűző napon tartsuk kifejezetten szárazságtűrő, ne öntözzük túl.
Tavasszal vissza kell metszeni a fás részekig, ha már nagyon felkopaszodott
szárai vannak érdemes erősen visszavágni, friss erőteljes hajtásokat fog
nevelni. Szaporítása július-augusztusban dugványozással vagy tavasszal
magvetéssel történik. Kártevők rendszerint az erős illata miatt nem nagyon
támadják meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése