Festői szépségű cédrus a kertben.

Kora tavasz a legkedvezőbb időszaka az örökzöldek telepítésének, és ha van elég helyünk, miért ne ültetnénk Csontváryt is megihlető cédrust.
Angol kertekben rendszeresen feltűnik, már-már a táj szerves részeként, őshonos növényként gondolnánk, pedig a Brit-szigeteken sem az. Ott előszeretettel ültetik egy frekventált helyre, kastélyok közelébe, parkokba, több száz éves példányai jellegzetes alakjukkal fenséges karaktert alkotnak, igazi  önálló szépségek.  Magyarországon is ültették a nemeseink a kastélyaik és kúriáik parkjaiba, így nálunk is léteznek száz évnél idősebb példányok, ma már védett történelmi kertként vagy arborétumként helyet biztosítva nekik. A múlt század közepétől a háború után a britektől eltérően a történelem másként alakította az ország és cédrusok sorsát, nemesi világ megszűnésével egy kicsit háttérbe szorultak ezek a fák is.  Számos kertészeti szakkönyv a 60-as, de még a 80-as években is melegebb mediterrán éghajlatról származó kényes, kifagyásra hajlamos növényként írja le. Ez csak a fiatal magoncra lehet igaz, a kifejlett forgalomba került pár éves cédrus kiültetve jól viseli teleinket. Ráadásul az éghajlatváltozás figyelembe vételével míg más fenyőféle a nyári kánikulában csak sínylődik és legyengülten minden féle kártevő károsítja, addig a cédrus csak most száraz hőségben érzi igazán jól magát. Talajban sem válogatós szereti a nálunk gyakori meszes talajt, de savanyúbb kémhatásún is szépen fejlődik, a köves talaj sem akadály számára, mert hegyvidékeken honos. Csak a pangó vizes helyekre ne ültessük, az utóbbi évtizedekben már nagyobb erdészeti hasznosítására is születtek biztató kísérletek. Tehát ha fenyőfélét szeretnék kertünkbe jó választás a cédrus, de vegyük figyelembe, hogy idővel hatalmas 20- 30 méteres terebélyes fává fejlődik. Ne csak a festmény miatt gondoljunk rá magányosnak, igazán szoliterként önmagában vagy saját fajtársaival csoportosan ültetve érvényesül, egyedi szintekre tagolt csodálatos lombkoronája. Idősebb növények vízszintes ágrendszerei valóban lenyűgöző látványt nyújtanak. Örökzöld tűlevelei a cédrusokra jellemző csomókban fejlődnek az ágakon. A 2 -3 ezer évet is megérő cédrus jellegzetes habitusa kialakuljon, azonban sok évtizedre van szükség, hogy első toboz is megjelenjen ahhoz is legalább ötven évet kell várnunk, de ez egyáltalán nem baj, mert a fiatal növény is nagyon formás tud lenni, az idő múlásával pedig csak szebb és értékesebb lesz. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó cédrus nemzetség mind a négy fajával és azok változataival érdemes próbálkozni, bár a mai napig vitatott a rendszerezők között, hogy a négyből tulajdonképpen kettő a Libanoni cédrus (Cedrus libani) elszigetelten fejlődött alfajának tekintendő.
A libanoni cédrust (Cedrus libani) az ősidőktől kezdve tisztelet övezte, fája értékes időtálló valamit a kártevők is ellenáll, így értékes faanyagot biztosít ókor óta, keresett építőanyag a hajóépítés fontos alapanyaga volt. Akkora igény mutatkozott rá, hogy az egykor erdőségeket alkotó cédrusból alig maradt néhány erdőfolt a Libanoni hegységben és Dél-Törökországban. Ma már ott védelem alatt állnak, Libanon lobogójának büszke címer növénye lett. Nálunk az Alcsúti arborétumtól nem messze találunk belőle egy idősebb példányt. Üde zöld lombjával, kissé felfele törő ágaival egyre gyakrabban szerepel faiskolák kínálatában. 
Érdekes módon a hidegnek legjobban ellenálló faj az Észak-Afrikából származó Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), pontosabban a nevét adó a Földközi-tengert a Szaharától elválasztó Atlasz hegységben honos. Tűszerű 2 cm-es levelei szürkészöldtől a sötétzöldig változhat. Nálunk a leggyakrabban ültetett, és a mi éghajlatunkhoz leginkább illeszkedő faj, így minden árudában találkozhatunk vele. Számos kertészeti változata van, a 'Glauca' kékes ezüstös tűivel még szebb és még ellenállóbb, a ’Glauca Pendula’ pedig csüngő ágrendszerű, ennek a fajtának érdemes karózással támasztékot biztosítani.
Sajátosan alakult a Ciprus szigetének déli hegységeiben őshonos ciprusi cédrusnak (Cedrus brevifolia) a fejlődése. A tényleg száraz és meleg mostoha körülmények miatt igen lassan fejlődik és kifejlet méretei is fele a többi cédrus fajhoz képest. Sűrűn elhelyezkedő rövid tűcsomói szinte teljesen ellepik az ágait. Kereskedelemben nem vagy csak nagyon ritkán kapható, a Balaton-felvidéken található Folly arborétumban látható egy szép példánya.

Himalájai cédrus (Cedrus deodora) Himalája nyugati részén őshonos cédrus, a legkönnyebben megkülönböztethető faj a többitől, hosszabb, 4 -5 cm-t is elérő szürkészöld tűiről, és főként fiatalon lágyan bókoló csüngő hajtásvégeiről könnyen megismerhető. Bár a többitől eltérően párásabb, védett helyet kedveli mégis szépsége miatt gyakran ültetett faj, gyakran találkozhatunk faiskolák kínálatában vele, a kertészeti ’Aurea’ változat fiatal hajtásai halvány zöldessárga színűek.
Tipp: A cédrusok alá ne ültessünk nagyon más növényt, mert nem nagyon tűr maga alatt más vetélytársat, legyen az akár lágyszárú akár cserje.

Virágos jókedvvel ébredők.

Még tart a tél mikor az első napsugarak hatásra beindulnak már a növényi nedvkeringések, kicsit legyen csak a hőmérséklet fagypont felett már duzzadásnak indulnak a rügyek, várva a levelek kibontásával az igazi tavaszt. Néhány fa vagy cserje ágain nem csak a levélrügyek élednek fel, hanem a fagyban eddig ott szunnyadó bimbó képződmények is.
Mindenki ismer olyan fát vagy cserjét, amely előbb virágzik, mint lombosodik, ilyen például az aranyvessző Fosythia, japánbirs Chaenomeles vagy akár utolsóként április végén nyíló judásfa Cercis, stb. Sok bokor és fa választja így virágzását, talán mert virágjaik feltűnőbbek a csupasz ágakon mint leveles állapotban, ezáltal a megtermékenyítésre szánt rovarok könnyebben megtalálják.  A korai virágzás növény élettani oka talán a tavaszi virágdömping miatt kialakult verseny, minél kevesebb még a virágzó fajok száma annál, biztosabb a megporzás, ráadásul mindig van korán ébredő éhes rovar, aki ezt a munkát elvégzi. Kerttulajdonosoknak más esztétikai értékük miatt fontosak e növények, a hosszú tél után kertben ki vagyunk éhezve az ágakon csücsülő virágokra. Vágyunk a didergős szürke napok után színeikre, illatukra. Most a legkorábban nyíló, tényleg az legelsők közül ismerjünk meg négyet, valamennyi könnyen tartható, különösebb gondozást nem igényelnek, átlagos hazai körülmények között szépen fejlődnek, már bevált és bizonyított növények.

Téli jázmin Jasminum nudiflorum kedvező időjárás esetén már akár februárban virágba borul. Bár sárga virága nagyban hasonlít a már említett és közkedvelt aranyvesszőéhez, egészen más megjelenésű növény. Észak-Kínában honos maximum 2 méter magas, elhajló vesszőjű lombhullató cserje vagy inkább kúszó- mászó növény. Érdemes kerítés vagy rézsű mellé ültetni, ahol kedvére talál támasztékot és legyökeresedő vesszeivel kedvére terjedhet.

Illatos lonc Lonicera fragrantissima Kínából származó, 2 méter magas terebélyes cserje, sötétzöld levelei többnyire áttelelők, a télfolyamán fokozatosan veszíti el. Tél végén a már csupasz ágakon jelennek párosával sárgásfehér virágjai. Érdekes citrusos illatra emlékeztető illata belengi a kertet, igazi méhlegelő. Piros termései szinten korán már májusban érnek, a madarak kedvelt csemegéi. Az így elhordott magok könnyen kelnek, illetve a földre lehajló ágak is legyökereznek.

Téli bangita Viburnum x bodnantense kertészeti nemesítésből származó maximum 3 méter magasra növő hibrid cserje. Ágrendszere felfelé törő, hosszúkás tojásdad levelei feltűnően erezettek. Bogernyőbe tömörült virágok bimbói már ősszel megjelennek és csak a tél keménységétől függ mikor pattannak ki, ha az időjárás enyhe akár decemberben is nyílhatnak. Finom, kellemes illatúak először élénk majd egyre halványabb világos rózsaszínűre váltanak.

Akik a hazai őshonos florát részesítik előnyben ültethetik a húsos somot Cornus mas. Tél végén erdőkben, ligetekben sétálók jól ismerhetik, a néha már februárban nyíló apró sárga ernyős virágzatú cserjét. Ilyenkor légies ágrendszerén megjelenő virágjaival igen csak tündéri hatást kelt, főleg úgy hogy környezetében még a többi csupasz vázú növény között áll. Nagyobb bokorrá vagy esetleg kisebb fává nő, évközben üde zöld ovális, lándzsás leveleivel díszít, ősszel 1 - 2 centiméter piros ehető, de fanyar terméseivel. Bár sokáig egyszerű erdei növényként nem volt divatja, ma már újra felfedezték, méltó helyére került a hazai díszkertben.
Egyik faj sem igényel különösebb gondozást, csak idővel esetleg alakító metszést, frissítést. A korai virágzást azonban segíthetjük, ha északról védett helyre ültetjük őket kerítés, fal, sövény elé. Látványos hatást érünk el, ha hátulról örökzöldekkel határoljuk korai virágzó cserjéinket, ilyenkor a kontraszt miatt szembetűnőbbek. Köréjük is ültethetünk örökzöld talajtakarókat, mint a borostyán Hedera vagy a méteng Vinca, de akár kora tavaszi évelőkkel, hagymásokkal is fokozhatjuk az összhangot. Valamennyi faj kertünk tél végi éke lehet, érdemes helyet biztosítani számukra. Virágjaikkal még sokszor hóesésben dacolnak a hideggel, de elsők között jelzik a közelgő tavaszt, aztán az igazi tavaszi jó idő beálltával átadják a szerepüket az egyre nagyobb bőséggel viruló többi tavaszi növénynek.

Erika vagy csarab.

Az ősztől tavaszig gyakran felmerül a kérdés, és nem nagy tapasztalattal bíró növénybarát könnyen összetéveszti ezeket az egymással közeli rokon növényeket. Márpedig nem árt ismerni melyik fajjal találkozzunk cserepesként, mert mindegyik egy kicsit mást igényel.
Bár tényleg nagyon hasonló növényekről 20 – 30 cm magas kis örökzöld bokrokról van szó, melyek virágjai is kissé egyformák, és valamennyien a hangafélék családjába tartoznak. Azért ha jobban megnézzük jól láthatóak az egyedi különbségek. Mindegyik igen népszerű dísznövény, virágzási idejük azonban kicsit más, és bár a kereskedelembe szánt fajták nyílási ideje egy kissé egymásba mosódik, célszerű talán e sorend szerint megismerkedni velük.

Kezdjük mindjárt a nyárvégétől nyíló latinul Calluna vulgaris vagy ismertebb nevén csarabbal, pont hasonlóságáért sokáig erikaként tartották számon. Szinte egész Európában őshonos, Nyugat- és Észak- Európában gyakoribb sokszor összefüggő talajtakarót alkot, míg Skóciában gyakran menyasszonyi csokrok kelléke, addig Norvégiának nemzeti büszkesége. Augusztustól hajtásai végén jelennek meg apró rózsaszín, pink vagy fehér virágai, ilyenkor kedvelt cserepes növény. Kerülhet összeültetésekbe, ablakládákba, kerti virágágyakba, de mert még Halottak Napján is virágzik, gyakran ültetik sírokra. Nálunk teljesen télálló, igaz ősztől apró, szárra simuló, pikkelyszerű levelei barnásvörösre színeződnek. Nem különösen igényes, száraz időszakban rendszeresen öntözzük, ültetéshez savanyú kémhatású tőzeget használjunk.

November elején még tart a csarabok pompázása, mikor a boltokban megjelenik az első Erica gracilis vagy magyar nevén vékony erika. Apró rózsaszín kissé felfújt harangra emlékeztető virágaival még a karácsonyi ünnepek alatt is találkozhatunk. Téli ünnepi időszak alatt díszíthetjük vele otthonunkat. Kicsi 20 – 30 cm. magas kecses, légies bokrai igazi finom jelenségek. Földje ne száradjon ki teljesen, rendszeresen locsoljuk, párásítsuk, és vegyük figyelembe, hogy túlzott meleg lakásban hamar értékét veszti. E csarabhoz nagyon hasonló habitusú növény nem Európai, hanem Dél-Afrikai származású, így nem árt tudni, hogy nálunk egyáltalán nem télálló, legjobb 5 – 10 C fokos helységben teleltetni. Elvirágzás után sokáig díszítik még száraz harangjai, de mint cserepest nem érdemes tovább tartani, ha mégis megpróbálkozzunk vele, akkor érdemes tavasszal visszavágni és savanyú földbe átültetve szabadba tartani. Azonban legjobb jövőre ismét frissen beszerezni egyet, ha gyönyörködni szeretnénk benne.

Ha szabadba szeretnénk választani egy erikát, akkor itt a közeli Alpokból származó szintén örökzöld havasi erika vagy botanikai nevén Erica carnea. Virágzó állapotban már sokszor karácsonykor lehet kapni, de mint cserepes vagy konténeres növény egész évben beszerezhető. Hazánkban már régóta kedvelt és ismert növény, mely viszonylag könnyen megkülönböztethető társaitól apró fenyőtű szerű leveleiről. Rózsaszín, hússzínű vagy éppen fehér virágai tél végétől kezdenek nyílni, sokszor már a hó alatt egész tavaszig. Örökzöld kertek gyakori társ és talajtakaró növénye, de kerülhet sziklakertbe vagy más virágbeültetésekbe. Teljesen télálló növény és a nálunk gyakori meszes talajokon is jól fejlődik. Igazán egész évben mutatós növény, érdemes helyet szorítani neki a kertben.
Ezek ismeretébe bármelyik fajt is választjuk, már tudjuk mire számíthatunk velük kapcsolatban, megfelelő gondoskodással pedig  nem fogunk csalódni e csodás dísznövényekben. Amennyiben mégsem ismerjük fel melyikkel állunk szemben, kérjük vásárlásnál szakember segítségét.