Kora tavasz a legkedvezőbb időszaka az örökzöldek telepítésének, és ha van elég helyünk, miért ne ültetnénk Csontváryt is megihlető cédrust.
Angol kertekben rendszeresen feltűnik, már-már a táj szerves részeként, őshonos növényként gondolnánk, pedig a Brit-szigeteken sem az. Ott előszeretettel ültetik egy frekventált helyre, kastélyok közelébe, parkokba, több száz éves példányai jellegzetes alakjukkal fenséges karaktert alkotnak, igazi önálló szépségek. Magyarországon is ültették a nemeseink a kastélyaik és kúriáik parkjaiba, így nálunk is léteznek száz évnél idősebb példányok, ma már védett történelmi kertként vagy arborétumként helyet biztosítva nekik. A múlt század közepétől a háború után a britektől eltérően a történelem másként alakította az ország és cédrusok sorsát, nemesi világ megszűnésével egy kicsit háttérbe szorultak ezek a fák is. Számos kertészeti szakkönyv a 60-as, de még a 80-as években is melegebb mediterrán éghajlatról származó kényes, kifagyásra hajlamos növényként írja le. Ez csak a fiatal magoncra lehet igaz, a kifejlett forgalomba került pár éves cédrus kiültetve jól viseli teleinket. Ráadásul az éghajlatváltozás figyelembe vételével míg más fenyőféle a nyári kánikulában csak sínylődik és legyengülten minden féle kártevő károsítja, addig a cédrus csak most száraz hőségben érzi igazán jól magát. Talajban sem válogatós szereti a nálunk gyakori meszes talajt, de savanyúbb kémhatásún is szépen fejlődik, a köves talaj sem akadály számára, mert hegyvidékeken honos. Csak a pangó vizes helyekre ne ültessük, az utóbbi évtizedekben már nagyobb erdészeti hasznosítására is születtek biztató kísérletek. Tehát ha fenyőfélét szeretnék kertünkbe jó választás a cédrus, de vegyük figyelembe, hogy idővel hatalmas 20- 30 méteres terebélyes fává fejlődik. Ne csak a festmény miatt gondoljunk rá magányosnak, igazán szoliterként önmagában vagy saját fajtársaival csoportosan ültetve érvényesül, egyedi szintekre tagolt csodálatos lombkoronája. Idősebb növények vízszintes ágrendszerei valóban lenyűgöző látványt nyújtanak. Örökzöld tűlevelei a cédrusokra jellemző csomókban fejlődnek az ágakon. A 2 -3 ezer évet is megérő cédrus jellegzetes habitusa kialakuljon, azonban sok évtizedre van szükség, hogy első toboz is megjelenjen ahhoz is legalább ötven évet kell várnunk, de ez egyáltalán nem baj, mert a fiatal növény is nagyon formás tud lenni, az idő múlásával pedig csak szebb és értékesebb lesz. A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó cédrus nemzetség mind a négy fajával és azok változataival érdemes próbálkozni, bár a mai napig vitatott a rendszerezők között, hogy a négyből tulajdonképpen kettő a Libanoni cédrus (Cedrus libani) elszigetelten fejlődött alfajának tekintendő.
A libanoni cédrust (Cedrus libani) az ősidőktől kezdve tisztelet övezte, fája értékes időtálló valamit a kártevők is ellenáll, így értékes faanyagot biztosít ókor óta, keresett építőanyag a hajóépítés fontos alapanyaga volt. Akkora igény mutatkozott rá, hogy az egykor erdőségeket alkotó cédrusból alig maradt néhány erdőfolt a Libanoni hegységben és Dél-Törökországban. Ma már ott védelem alatt állnak, Libanon lobogójának büszke címer növénye lett. Nálunk az Alcsúti arborétumtól nem messze találunk belőle egy idősebb példányt. Üde zöld lombjával, kissé felfele törő ágaival egyre gyakrabban szerepel faiskolák kínálatában.
Érdekes módon a hidegnek legjobban ellenálló faj az Észak-Afrikából származó Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), pontosabban a nevét adó a Földközi-tengert a Szaharától elválasztó Atlasz hegységben honos. Tűszerű 2 cm-es levelei szürkészöldtől a sötétzöldig változhat. Nálunk a leggyakrabban ültetett, és a mi éghajlatunkhoz leginkább illeszkedő faj, így minden árudában találkozhatunk vele. Számos kertészeti változata van, a 'Glauca' kékes ezüstös tűivel még szebb és még ellenállóbb, a ’Glauca Pendula’ pedig csüngő ágrendszerű, ennek a fajtának érdemes karózással támasztékot biztosítani.
Sajátosan alakult a Ciprus szigetének déli hegységeiben őshonos ciprusi cédrusnak (Cedrus brevifolia) a fejlődése. A tényleg száraz és meleg mostoha körülmények miatt igen lassan fejlődik és kifejlet méretei is fele a többi cédrus fajhoz képest. Sűrűn elhelyezkedő rövid tűcsomói szinte teljesen ellepik az ágait. Kereskedelemben nem vagy csak nagyon ritkán kapható, a Balaton-felvidéken található Folly arborétumban látható egy szép példánya.
Himalájai cédrus (Cedrus deodora) Himalája nyugati részén őshonos cédrus, a legkönnyebben megkülönböztethető faj a többitől, hosszabb, 4 -5 cm-t is elérő szürkészöld tűiről, és főként fiatalon lágyan bókoló csüngő hajtásvégeiről könnyen megismerhető. Bár a többitől eltérően párásabb, védett helyet kedveli mégis szépsége miatt gyakran ültetett faj, gyakran találkozhatunk faiskolák kínálatában vele, a kertészeti ’Aurea’ változat fiatal hajtásai halvány zöldessárga színűek.
Tipp: A cédrusok alá ne ültessünk nagyon más növényt, mert nem nagyon tűr maga alatt más vetélytársat, legyen az akár lágyszárú akár cserje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése