Virágos jókedvvel ébredők.

Még tart a tél mikor az első napsugarak hatásra beindulnak már a növényi nedvkeringések, kicsit legyen csak a hőmérséklet fagypont felett már duzzadásnak indulnak a rügyek, várva a levelek kibontásával az igazi tavaszt. Néhány fa vagy cserje ágain nem csak a levélrügyek élednek fel, hanem a fagyban eddig ott szunnyadó bimbó képződmények is.
Mindenki ismer olyan fát vagy cserjét, amely előbb virágzik, mint lombosodik, ilyen például az aranyvessző Fosythia, japánbirs Chaenomeles vagy akár utolsóként április végén nyíló judásfa Cercis, stb. Sok bokor és fa választja így virágzását, talán mert virágjaik feltűnőbbek a csupasz ágakon mint leveles állapotban, ezáltal a megtermékenyítésre szánt rovarok könnyebben megtalálják.  A korai virágzás növény élettani oka talán a tavaszi virágdömping miatt kialakult verseny, minél kevesebb még a virágzó fajok száma annál, biztosabb a megporzás, ráadásul mindig van korán ébredő éhes rovar, aki ezt a munkát elvégzi. Kerttulajdonosoknak más esztétikai értékük miatt fontosak e növények, a hosszú tél után kertben ki vagyunk éhezve az ágakon csücsülő virágokra. Vágyunk a didergős szürke napok után színeikre, illatukra. Most a legkorábban nyíló, tényleg az legelsők közül ismerjünk meg négyet, valamennyi könnyen tartható, különösebb gondozást nem igényelnek, átlagos hazai körülmények között szépen fejlődnek, már bevált és bizonyított növények.

Téli jázmin Jasminum nudiflorum kedvező időjárás esetén már akár februárban virágba borul. Bár sárga virága nagyban hasonlít a már említett és közkedvelt aranyvesszőéhez, egészen más megjelenésű növény. Észak-Kínában honos maximum 2 méter magas, elhajló vesszőjű lombhullató cserje vagy inkább kúszó- mászó növény. Érdemes kerítés vagy rézsű mellé ültetni, ahol kedvére talál támasztékot és legyökeresedő vesszeivel kedvére terjedhet.

Illatos lonc Lonicera fragrantissima Kínából származó, 2 méter magas terebélyes cserje, sötétzöld levelei többnyire áttelelők, a télfolyamán fokozatosan veszíti el. Tél végén a már csupasz ágakon jelennek párosával sárgásfehér virágjai. Érdekes citrusos illatra emlékeztető illata belengi a kertet, igazi méhlegelő. Piros termései szinten korán már májusban érnek, a madarak kedvelt csemegéi. Az így elhordott magok könnyen kelnek, illetve a földre lehajló ágak is legyökereznek.

Téli bangita Viburnum x bodnantense kertészeti nemesítésből származó maximum 3 méter magasra növő hibrid cserje. Ágrendszere felfelé törő, hosszúkás tojásdad levelei feltűnően erezettek. Bogernyőbe tömörült virágok bimbói már ősszel megjelennek és csak a tél keménységétől függ mikor pattannak ki, ha az időjárás enyhe akár decemberben is nyílhatnak. Finom, kellemes illatúak először élénk majd egyre halványabb világos rózsaszínűre váltanak.

Akik a hazai őshonos florát részesítik előnyben ültethetik a húsos somot Cornus mas. Tél végén erdőkben, ligetekben sétálók jól ismerhetik, a néha már februárban nyíló apró sárga ernyős virágzatú cserjét. Ilyenkor légies ágrendszerén megjelenő virágjaival igen csak tündéri hatást kelt, főleg úgy hogy környezetében még a többi csupasz vázú növény között áll. Nagyobb bokorrá vagy esetleg kisebb fává nő, évközben üde zöld ovális, lándzsás leveleivel díszít, ősszel 1 - 2 centiméter piros ehető, de fanyar terméseivel. Bár sokáig egyszerű erdei növényként nem volt divatja, ma már újra felfedezték, méltó helyére került a hazai díszkertben.
Egyik faj sem igényel különösebb gondozást, csak idővel esetleg alakító metszést, frissítést. A korai virágzást azonban segíthetjük, ha északról védett helyre ültetjük őket kerítés, fal, sövény elé. Látványos hatást érünk el, ha hátulról örökzöldekkel határoljuk korai virágzó cserjéinket, ilyenkor a kontraszt miatt szembetűnőbbek. Köréjük is ültethetünk örökzöld talajtakarókat, mint a borostyán Hedera vagy a méteng Vinca, de akár kora tavaszi évelőkkel, hagymásokkal is fokozhatjuk az összhangot. Valamennyi faj kertünk tél végi éke lehet, érdemes helyet biztosítani számukra. Virágjaikkal még sokszor hóesésben dacolnak a hideggel, de elsők között jelzik a közelgő tavaszt, aztán az igazi tavaszi jó idő beálltával átadják a szerepüket az egyre nagyobb bőséggel viruló többi tavaszi növénynek.