Rozmaring. - Európa első parfümje, ami ráadásul magyar.

Történt az Úr 1377-ik esztendejében. Károly Róbert idősödő özvegye Erzsébet királynő l. Lajos anyja, kínos köszvényben szenvedett. S mint imádságos könyvében legyezte, egy remete kit az előtt, sem azután nem látott az alábbi orvosság elkészítésére tanította:

" Végy lombikon, négyszer leeresztett és megtisztált égett bort, három annyit. Rozmarint, levelestől és virágostól együtt, két annyit. Tedd valami edénybe, felyűl zárd jól bé és tartsd meleg helyen ötven órákig azután lombikon által bontsásd le;"

A királynő írásában javasolta a szer hetenként egyszeri étellel vagy itallal történő fogyasztását, illetve a vele történő minden napi mosdást. Mint elárulta a rozmaring párlat nemcsak kínjaitól szabadította meg, de úgy megszépült tőle, hogy a 72 éves uralkodónőt a lengyel király feleségül kívánta venni. Az idők homályba vesző krónika néhol hiányos, de az bizonyos, hogy elsőként így és itt készült a parfüm őse. A rozmaring és szesz főzésével nyert gőzt hideg lepárlása után, mint gyógyszer majd, mint drága parfüm hódította meg Európát. Egészen a 18. századig - a kölnivíz megjelenéséig- kontinens szerte a patikák, nemcsak mint orvosságot tartották, de első illatszerként is árulták. Bár nálunk kevésbé ismert, e feljegyzés után mindenhol Magyar Királyné Vizeként, vagy franciául Eau de la Reine de Hongrie, angolul Hungary water márkanéven értékesítették. A híresés vált rozmaring és más hozzá adott növényi kivonatú parfüm ott állt az előkelő hölgyek pipereasztalain. Büszkék lehetünk erre főleg úgy, hogy a rozmaring nem is őshonos Magyarországon, mediterrán tájak növénye ott már az ókor óta ismert illat-, gyógy- és fűszernövény.

 A középkorban a kolostor kertek egyik jellegzetes gyógynövénye, csak később terjed el szélesebb körbe való tartása. A rozmaring néphagyományunkban tisztaság és az ártatlanság egyik szimbolikájává vált, gyakran előfordul kedveskedő „rozmaringom” megszólítás a népköltészetünkben. A lányok gyakran leszakított ággal mentek templomba, vagy adtak éppen a legénynek ajándékba, amit aztán azok kalapjukba tűzek. A menyasszonyi koszorúk fontos kiegészítő virágjaként használtak esküvőkön.

 Ma is fontos része gasztronómiánknak, minden konyha fűszerespolcán megtaláljuk. Sült húsok, saláták, mártások fontos fűszere. Erős, átható aromája miatt azonban érdemes óvatos mennyiségben használni.

A növény az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik, sokáig önálló nemzetségbe sorolták, tudományos Rosmarinus officinalis néven ismerték. Az újabb genetikai vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy közeli rokonságot mutatnak a Salvia nemzetséggel, így megszüntetve önálló nemzetségüket átsorolták ide őket, így ma a helyes tudományos neve: Salvia rosmarinus.

Eredeti termőhelyén a Földközi-tenger térségében 2 m magasságot is elérő, sűrűn elágazó örökzöld cserje. Szürkészöld színű levelei keresztben átellenes állnak, 3-4 cm. hosszúak, vékonyak és illóolajban rendkívül gazdagok. Halványkék ajakos virágjaik január, március, áprilisban nyílnak, de szórványosan egész évben virágozhatnak. Nagyon jó méhlegelők méze igen kitűnő ízű. A növény szépsége miatt dísznövényként is megállja a helyét. Nálunk nem egészen télálló, védett déli fekvésbe ültessük, vagy jobb, ha egyenesen egy nagyobb cserépbe tartjuk, és -5 C fok alatti hidegben védett helyre visszük. Nyáron tűző napon tartsuk kifejezetten szárazságtűrő, ne öntözzük túl. Tavasszal vissza kell metszeni a fás részekig, ha már nagyon felkopaszodott szárai vannak érdemes erősen visszavágni, friss erőteljes hajtásokat fog nevelni. Szaporítása július-augusztusban dugványozással vagy tavasszal magvetéssel történik. Kártevők rendszerint az erős illata miatt nem nagyon támadják meg.

Phalaenopsis - lepkeorchidea

Phalaenopsisok, vagy lepkeorchideák a legismertebb és legnépszerűbb cserepes virágok az orchideák (Orchidaceae) családjából, ezt szépségükön túl, a könnyen tarthatóságuknak is köszönheti. Élőhelyük Délkelet-Ázsia, Indiától a Maláj félszigeten, Indonézián és Fülöp- Szigeteken át, Észak- Ausztráliáig terjed el. A trópusokon nemzetségük mintegy 70 faja él, az üzletekben azonban már hibridekkel találkozunk. Eredeti élőhelyükön legtöbbjük fán lakó (epifita) növény. Más orchideákhoz hasonlóan sok léggyökeret fejlesztenek ezek szerepe azon kívül, hogy ezzel tapadnak a fákhoz, tápanyagot és nedvességet is felvesznek, valamint tápanyagot is raktároznak benne. Leveleik 4-6 nagy felületűek jellegzetesen szélesek, ovális bőrszerűek melyek szárgumó nélküli rövid törzsből fejlődnek. Virágait karcsú száron hozza, pillangó alakúak és fajtól függően változatos színűek. 

Phalaenopsis hibridek 

Kereskedelemben kapható cserepes lepkeorchideák már mind nemesített hibridek. Könnyen keresztezhetők egymással, így a nemesítők több mint tizenkétezer szebbnél-szebb színű, és mintázatú hibridet állítottak elő. Találunk köztük normálméretűeket, de egészen aprókat is. Az esőerdőben élő vad fajtársaikhoz képest a hibridek számos előnnyel rendelkeznek: kevésbé igényesek, könnyebben tarthatók, és gyorsabban virágzásra bírhatók.

Gondozásuk: A Phalaenopsis hibridek a kezdők orchideáinak is nevezik, mert lakásban könnyen tarthatók. Hőigényük is hasonló egy átlag otthon klímájával, télen legalább 15 ⁰C fokra van szükségük, nyáron pedig elviselik akár a 28 ⁰C fokot is, mégis optimális tartásai körülményük a 20-22 ⁰C fok. Kedvelik a fényt, de a közvetlen naptól védjük őket, mert leveleik könnyen megéghetnek. Ideális számukra a keletre vagy nyugatra néző ablakpárkány. Öntözzük rendszeresen lágy, szobahőmérsékletű állott vízzel, kerüljük a pangó nedvességet. Érdemes hagyni, hogy ültető közegük egy kicsit kiszáradjon két locsolás között. A legtöbb lakásban tartott orchidea a túlöntözés következtében pusztul el, mert gyökereik nem kapnak elég levegőt az állandóan nedves, vizes ültető közegben. Mivel e növények eredeti környezetükben a fák koronájában, faágakon csüngve élnek, ahol gyökereiket nemcsak a rendszeres esők, de a friss szellő is éri, így egy-egy nagyobb esőzést követően szinte órák alatt meg is száradnak gyökereik. A lakásban tartott növényeket ezért érdemes nyáron hetente legalább kétszer, télen tíznaponta öntözni. Viszont szeretik a párás levegőt, ezt elősegíthetjük, ha cserepüket tálcára helyezett nedves kavicsokra állítjuk, de ügyelve cserép alja ne érjen a vízbe. A lepkeorchideák nem tartoznak a tápanyagigényes orchideák közé, ezért nyáron kéthetente, télen csak havonta egyszer adjunk nekik nagyon enyhe, orchideák számára készült tápoldatot. Ültetéshez speciális orchideaföldet használjunk, mely igen laza szerkezetű és rengeteg különböző méretű kéreg darabot tartalmaz. Cserepe is legyen átlátszó úgynevezett orchideacserép, hogy a gyökerek is kapjanak számukra szükséges fényt.

Előfordul, hogy az elnyílt és le nem vágott virágzati száron új, kis növény kezd fejlődni. Hagyjuk nyugodtan növekedni. Amikor már három-négy gyökere van, és azok elérték a 4-5 cm-es hosszúságot, óvatosan válasszuk le a növényt és ültessük külön kis cserépbe. Két-három év múlva szép virágzó orchidea lesz belőle.

A lepkeorchideák az év bármely szakában elkezdhetnek virágozni, de leggyakrabban január-február körül bontják a szirmaikat, és legalább fél évig nyílnak. A többéves tövek akár egész évben hozhatnak újabb és újabb virágszárakat. Ha valamelyik hosszú időn keresztül nem virágzik annak a legvalószínűbb oka a fényhiány, ilyenkor keressünk világosabb helyet számára.

Betegségekre -megfelelő körülmények között- nem érzékenyek, de meleg, száraz levegőjű lakásokban pajzs- vagy gyapjas tetvek megtámadhatják. Jelenlétükre utal, ha a leveleken mézgás, ragacsos foltokat látunk, melyekre aztán fekete korompenész is megtelepedhet. Ilyenkor távolítsuk el a fertőzött növényt az egészségesek közül, nehogy tovább terjedjenek más növényre is. Kezeljük speciális rovarirtó szerel, illetve a kartevőket szappanos, alkoholos vattával is leszedegethetjük. A védekezést többször is ismételjük, mert makacs és nehezen kiirthatók, akár többször újra megjelenek. Sok esetben érdemesebb az egész növényt megsemmisíteni és újat beszerezni helyette.

Remények a kihalás széléről. – Wollemia, Sárkányfenyő.

Ausztráliának 2020. új éve a rekordokat megdöntő hőség után soha nem látott tűzvészeket hozott. A szélsőséges időjárásért az ember okozta globális felmelegedést teszik felelőssé. A pusztítás hatalmas. A több emberáldozatot követelő bozót- és erdőtüzek számos lakóház mellett jelentős gazdasági károkat is okoztak a kontinensnek. Folyamatos, emberfeletti küzdelmet folytatnak a lángokkal, de a végső megoldást csak egy csapadékosabb időszak hozhatna. A természetre is hatalmas csapást mér, becslésék szerint már mintegy egymilliárd állat pusztult el, és könnyen lehet, hogy néhány ritka faj örökre eltűnik a földszínről. Aggasztó hírek érkeztek egy ritka fenyőről is Új- Dél-Walesből. Létezéséről is csupán csak a múlt század végétől tudunk, mégis e különleges örökzöld sok mindent elmesél bolygónk múltjáról, Ausztrália egyedi élővilágáról, az ember természetformáló erejéről.

Kép: internet

A Sydneytől 200 km-re fekvő Kék-hegységben, David Nobile szenvedélyének, a kanyonmászásnak élt. A térség számtalan vízmosása és szurdoka terepet biztosított extrémsport iránti hobbijának. 1994-ben egy kora szeptemberi napon, a 29 éves David nem is sejtette, hogy bekerül a tudománytörténelembe. Mint ahogy máskor, ezúttal is felvette felszerelését és egy átlagos túrára indult a Wollemi Nemzeti park egy a világtól elzárt kanyonjába. A párás mikroklímájú szurdokvölgyben eddig számára ismeretlen, pár egyedből álló különös fenyős ligetet talált. Csokoládébarna törzsük sűrűn tele barnás, drazsészerű képződménnyel, örvökben vízszintesen álló ágakkal. A fenyő nem hasonlított a környezete egyik fajára sem. Levele sötétzöld, kissé páfrányszerű, lapos, 6-8 cm hosszú és 3-4 milliméter széles, két sorban fésűsen helyezkedik el hajtásokon. S bár a növények egylakiak, külön-külön találhatóak meg rajtuk egyivarú virágaik. A hajtáscsúcsok végein jelennek meg 10 cm hosszú kukacszerű porzós, és külön a másfél centiméter átmérőjű gömbtermős virágaik, melyek 2 év alatt 10-12 centis tobozzá fejlődnek. Az idősebb példányok maximum 40 méteres magasságig nőhetnek.

Érdeklődését felkeltette, ezért letört egy hajtást, és elvitte megmutatni egy botanikus ismerősének. Bebizonyosodott: egy igazi különlegességet talált, ami nem volt teljesen ismeretlen a tudomány számára. Közel 90 millió éves fosszíliákból már tudták mivel állnak szembe. Egy, az araukáriafélék (Araucariaceae) családjába tartozó rég kihaltnak hitt fenyőfélével. E kövekben megmaradt növénymaradványokból tudjuk, hogy ősi fajtársai valamikor a Jura korszakban élték igazán virágkorukat, a dinoszauruszokkal egy időben. Itt a völgyben, elszigetelten pár tucat egyed utolsóként túlélte a bolygón történt gyökeres változásokat, és élő kövületekként itt maradtak. Léptékben ez körülbelül olyan, mintha az állatvilágban élő dinoszauruszt találtak volna. A botanikai szenzáció bejárta a világot. David egy csapásra híres lett és az elismerés sem váratott magára. Az ausztrál akadémia tudományos címet adott neki, ő maga pedig hivatásos természetőr lett.

A tudomány felfedezőjéről és a megtalálás helyéről a latin Wollemia nobilis –nek nevezték el. A kevés megmaradt példányt rögtön a legveszélyeztetettebb fajok közé sorolták. Az eddig is elszigetel élőhelyét továbbra is teljes titokban tartják mind a mai napig. Megelőzve, hogy turisták, növénygyűjtők kárt tudjanak tenni az állományba. A szurdokot csak szigorúan szakemberek látogathatják kellő ellenőrzés és fertőtlenítés mellett, megakadályozva kórokozók, kártevők behurcolását. Rövidesen botanikusok és természetvédelmi szakemberek az alacsony egyedszám növelése céljából, magról és vegetatív módon szaporítani kezdték őket. A fiatal példányokat pedig visszatelepítették eredeti élőhelyükre. A mostani bozót- és erdőtüzek ezen területek közelében is tombolnak, veszélyeztetve az amúgy is törékeny állományt. Az ausztrál élővilágnak nem ismeretlenek a bozóttüzek, gyakorlatilag hozzá tartozik az ökoszisztémához. A mostani viszont nagyságával és intenzitásával mér csapást a természetére, nem hagyva időt a menekülésre és annak regenerálódásra. A Wollemia törzsekről tudjuk e növények is valószínűleg találkoztak az évszázadok alatt tüzekkel. A növény csodálatos megújulási képessége folytán a törzs, ha megsérül a még élő részekből újhajtásokat és idővel új törzseket nevel, így nehéz is meghatározni az egyedek pontos korát. Egy-egy törzs egy-kétszáz éves lehet, de van törzs alap, amit ezer évesre becsülnek. Ha a mostani tűzvész eléri őket, utána talán újra tudnának fakadni, de a fiatal állomány és a munka szinte biztos odaveszik.

A növényszaporítók azonban nem csak a területre juttattak vissza fenyőt, a faj megőrzése és bemutatása végett botanikus kertekbe kerültek világszerte, így Magyarországra például először a Füvészkertbe. Sőt a felfedezésétől számított alig több mint 25 év elég volt arra, hogy a kertészek folyamatos szaporításának hála, mára bárki díszfaként ültetheti kertjébe. Különlegessége, szépsége véget egyre több helyen találkozhatunk vele, az alig maroknyi túlélőből most sok tízezer növekszik szerte a világban. Ma már elmondhatjuk, hogy talán pont az emberek civilizációs fejlődése miatt az élőhelyén veszélyben lévő sárkányfenyő az emberek odafigyelésének és növények utáni lelkes szenvedélyéjüknek köszönhetően nem pusztul ki teljesen. Minden elültet kis wollemia fenyő reményt jelent arra, hogy e ritka faj biztosabban fennmaradjon az utókor számára.

Hazai faiskolák, dísznövénykereskedések kínálatában is megjelent az elmúlt években. Hazai tartásával azonban még nincsenek komolyabb tapasztalatok. Nem igényel különösebb szakértelmet a gondozása. Fiatalon félárnyékos, párás helyet biztosítsunk számára, idősebb korban már bírja a tűző napot is, talajban jó vízáteresztő, kissé savanyú vagy semleges ph. értéket kedveli. A télállósága viszont alacsony mínusz 5 – 8 C foknál hidegebbet nem visel el, ezért védett helyre ültessük, illetve készüljünk fel, hogy a nagy hidegben esetleg valami téli védelmet kell készíteni köré. Érdemesebb lehet dézsásként tartani és kemény fagyoknál egyszerűen csak teleltető helyre vinni. Azoknak, akiknek nem okoz gondot egy kis többlet növénygondozás, egzotikus megjelenése miatt érdemes próbálkozni vele.